Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
80 Sűrűén lehet aztán látni olyan alakokat, kik mezítláb, durva szőrruhában, oldalukon tarisznyával koldúsként bolyonganak mintegy pápai védelem mellett városról-városra. Assisiből, a szellemi központból indul meg e hatalmas emberáradat, melyet Vitriacus Jakab bíboros, sz. Ferencz kortársa, gyönyörű szavakban jellemez. Az egyház uj harczosai sokakat megtérítenek, gazdag magasrangúakkal és egyszerű szegény emberekkel egészítik ki soraikat, rövid idő alatt megnövekedve minden keresztény egyházban, sőt a messze Ázsiában is megfordulnak. Behatol a reform a társadalom minden rétegébe külföldön erősebben, nálunk gyengébben. A nagyhírű ferenczesek bejutnak a királyi udvarba; IV. Béla, Nagy Lajos közülök választja gyóntatóját, mint az udvar bizalmas emberei legátusokként járnak-kelnek. Szigorú aszkézisök az uralkodó család és az arisztokraczia nő tagjainál termi legszebb gyümölcsét, a férfiakat meg a harmadrendiséggel részesítik a szerzetesi élet szülte lelki javakban. Buzgalmokban mocsáros vizek, pusztaságok, élethalál- veszélyek nem tántorítják, gátolják meg őket, térítgetik a kunokat, az aldunai népeket, irtogatják a husszitizmus jelentkező csiráit. Meg- kedveltetik magukat a főúri családokkal, azok üdvéért szünetlen imá- jok száll az égbe egyre szapodó konventjeikben. A czéhekbe tömörülő polgári osztály kivívott diadalának a ferenczes szellem adja meg erkölcsi alapját; fraternitásaik nemesítik a családi életet, demokratikus felfogást terjesztenek. Mint papok, tanítók, orvosok ott vannak a középkorban elhanyagolt és sok testi, lelki bajtól sújtott népünk oldalán. Jámbor legendák, áhitatos énekek, erkölcsös példázatok, színes krónikák íródnak meg klastromaikban, közöttük húzódik meg a középkori irodalmi műveltség. „Jó magot hintenek szerteszét és az igazság kalászát aratják — írja Aeneas Silvius 412. levelében — ostorozzák a szenvedélyeket, fékezik a gyönyöröket, eltávoztatják a gyülölséget, naponkint megnyíló templomaikban ajkuk folyvást bünbánatra int, megnyugvásra és helyes útra tanít.“ Minő szolgálatokat tettek ezekben az időkben a ferenczesek az egyháznak, legszebben tanúskodik arról az egyház fejének, III. Miklós pápának elismerése, mikor a rend ügyeit Rubeus Ursinus újonnan kinevezett rendi protektor lelkére köti. *) „Ha szeretett Bíborosunk, elhalmozunk téged jótéteménynyel, nagy és hatalmas dolgot cselekszünk, ... de nincs nagyobb és biztosabb égbe vezető javunk, mint a mit most neked juttatunk. Neked adjuk az örök élet zálogát, téged részeltetünk a minorita testvérek érdemeiben, kiknek rendjét gondjaidra bízzuk. Odaadjuk a mi legdrágább kincsünket, szivünk gyönyörét, egyházunk ragyogó szemefényét. (pupillám oculorum nostrorum.)“ ■) Wadding V. 72. — a. 1279. n. 8.
