Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
72 kedvezőtlen eseményeket beszéli el. Haragszik, hogy Mátyás Csehországban, Sziléziában, Ausztriában hadakozik akkor, mikor a déli vidékek a török csapásokat nyögik, rossz szemmel nézi a Beatrix-szel való házasságot és a sanyarú viszonyok kiszínezésére még a sáskajárásokat is megemlíti. Szomorú volt Mátyás alatt az ország sorsa. A török pusztítás miatt a nép nem mer vetni, nem tudja a szükségeseket beszerezni, a vidékek lakatlanok és a király még folyton törvénytelen adókkal gyötri a népet. Mátyásról átcsap néha-néha haragja Hunyadi Jánosra is, tán mert a szigorító, kolostorokat foglaló Kapisztránnal tartott. Ellenben Báthori István vajda, Kinizsi Pál, Drágffy Bertalan a hazának és népnek jólelkü oltalmazói, kiknek dicsőségét a kenyérmezei diadalnál ekkép hirdeti: „Ezért a hőn óhajtott győzelemért áldott legyen az Úr, ki szolgáival dicső győzelmet aratott a gonosz ellenségen. Amen.“ Az egész leírás azon szellemre vall, melyet Temesvári Pelbártnak minta prédikácziós gyűjteményében találunk. Ez a szellem a budai minoritáké volt, kik haragudtak egyrészt Kapisztrán János és Julián bíboros híveire, a szigorító observansokra „kolostoraik elrablásáért“, másrészt nehezteltek a renaissancetól áthatott királyra, Mátyásra, ki fényes udvarában humánistáival együtt szabadabb életet élt s hazánkat — Bonfini szerint — második Olaszországgá varázsolta. Mások voltak a régi jeles uralkodók, hisz Mátyás nem pártolja a humanistáktól lenézett ferenczeseket, és nem követi azok szigorú aszkezisét, mindössze a király anyjáról, Erzsébetről jegyzi meg az anulista, hogy Debre- czenben konventet alapított, minek emlékét őrzi a máig meglevő, „Barátköz“ elnevezés.*) IV. Béla és Nagy Lajos idejében az egyház szellemi vezetői a domonkosok, illetve a ferenczesek voltak. „Velük éri el a középkori vallásos buzgalom del előj ét,“ ők találnak mindig újabb és újabb kapcsokat, melyekkel a halandót Teremtőjéhez fűzzék. A világi örömöket, a földi dolgokat megvető felfogás a királyi és a főúri családok nőtagjai között temette legszebb gyümölcsét, a férfiaknál meg azon vannak, hogy a vallásos lelkesedés tiizét folyton éleszszék s alkalom adtán lángra lobbantsák. Az „apostoli szegénység“ hirdetői, a merre csak mennek, a demokratikus elveket is szerte terjesztik, a világi dolgokban is érvényesíteni akarják a nemesi származás helyett az erényes élet szülte egyenlőséget. Nálunk az előkelő származás, a családi vagyon még mindig dominált a főpapi székek betöltésénél, mert csak az egyházak hatalmas főpásztorai tudták megvédeni híveiket az erőszakosak sűrű támadásaitól. Ez a ferenczesek fellépte után is javarészt igy maradt hazánkban, bár megindult a hazai állapotok és ferenczesektől •) Fridrieh Urban. P. II. XXXI. Conventus Debreczen.
