Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
71 Bechei Imrének fia hajtja végre a halálos ítéletet. Visszatérőben anyja, Erzsébet Szegedig megy fia elébe és dicsőséggel vonul be a király Budára. 1348. szeptember havában Laczfi István indul el a magyar urakkal és a merre csak mennek, „urunk Istenünk segítségével s István merészségével elleneiken diadalmaskodnak, csodával hatásos győzelmet aratnak. Tán 20 magyar 60 ellenséget fegyverez le és dönt fogságba.“ A vajda nógatására Lajos személyes vezetésével indul meg a második nápolyi hadjárat. Lajos ekkor a harczok hőse; Aversánál azonban, mikor azon helyhez közeledik, honnan egykor Endrét ledobták, az őrtálló nyilától találva ballábán megsebesült. A nagy fájdalomtól egész éjjel nem jön álom a király szemére. Reggel aztán Laczfi István és Wolfárdt a tizenkettedik rántásra kihúzzák a vasat, miközben a király fájdalmában erősen jajgatott. Annak, ki fejét kezében tartá, igy szólt: „Isten tudja, hogy lelkem egészen a minorita testvérek kezében van, azért ha látod, hogy meghaltam, vidd fejemet és szivemet atyámnak s miután keservesen megsiratott, temesd el őket Esztergomban, a minoritáknak Szent Szűzről nevezett templomában Béla király mellett.“ Ez igaz szavak bizonyságára felhozza János atya a király egy ajándékát is, melyet már eleve temetéséért adott vala az ottani minoritáknak. Ugyanilyen rendi tradíczió mellett kardoskodik Wadding, ki azonban máskép beszéli el a dolgot. *) „Lajos halála előtt a minoriták között időzött, velők együtt volt a karban a szent zsoltárok zengő énekénél és ferenczrendi ruháért esdett, mert abban kívánt eltemetkezni Budán a klarisszák kolostorában, ... de az ország nagyjai és hitvese, Erzsébet, Fehérvárott sz. István bazilikájának kápolnájába akarták hamvait vitetni.“ Jánost rendje szeretete tüzeli, mikor kiemeli a contarzói minorita kolostor elfoglalását és síkra száll a rendi hagyomány mellett, hogy Lajos közöttök akart örökre pihenni. Ugyanily érzelemmel a Krakkóban megölt Cornis Jaskó tragikus sorsában a három nap előtt meg- csűfolt minorita szerzetesek átkának beteljesedését látja. Bizalmas, benső embere lehetett Lajosnak, hisz az neki az Olt átúsztatásakor lovat adott s mint az adatokból kitűnik, nem egyszer titkos iratait is közölte vele. Úgy látszik a krónika a hires budai sz. János konventben íródott, hol Wadding adata szerint „Lajosnak színesen megírt históriáját sokáig őrizték, később azonban, mikor a templom és konvent mostoha sorsra (observansok birtokába) jutott, ez is elkallódott.“ 2) Nagy Lajos uralma után a krónika száraz genealógiai és cliro- nologiai feljegyzésekre zsugorodik össze, csak Mátyás királyról szóló részletével kelti fel újra érdeklődésünket. Ebben pusztán az uralkodóra ‘) Wadding IX. 50. - 2) Wadding Vili. 20.
