Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

70

az érsek szent életét. Ádárn testvér, ki Antallal együtt prédikált, a tanúit Monaldus, ki mindkét jogtudomány velejét „Monaldina“-jában betűrendbe szedte, Juliánus testvér, vagy durazzói Fiilöp mind sz. Ferencz szellemében lőnek a vonzó erények példaképeivé.

Lebet, bogy e csodás dolgok hire elhatott Nagy Lajos királyig is, kinek leikébe a családi hagyomány és az édes anyja jámborsága már úgyis beoltá a koldulórendek szeretetét, ki a ferenczesek működésétől sokat reménylett melegen ápolt aldunai politikájában. Épen a térítői hadjáratok létesítenek benső kapcsot a vallásos lovagkirály és a szigorú ferenczesek között. Hadat akar járni a király, mert az ájta- tosság hevétől izzón szánakozik a szenvedő kath. egyházon és Krisztus jegyesét akarja eleve megóvni a gonosz török fenyegető támadásaitól. Maga köré gyűjti a nyelvre különböző, de egyenlő buzgalmú minoritákat, hogy ezek hajlítsák oda a tévedező népek fejeit a keresztvíz alá. Sűrű levelezésben áll a pápával, áradozó lelkülettel ir az assisi minorita gyülekezetnek, mert a külső, csalóka látszat, a hirtelen fényes siker feltüzeli könnyen heviilő képzeletét. Óhajára 1379-ben Esztergomban gyűl össze a ferenczesek egyetemes káptalana és sz. Ferencz fiai közül többen derekasan gyíirekeznek az aratás munkájára . . . A mesés és gyors térítés azután, mint a múló álomkép, hirtelen szét- foszlott.

Nagy Lajosnak a ferenczesekhez való ragaszkodását szépen feltünteti a dubniczi krónika töredéke. Ezen 1345—55-ig terjedő résznek egykorú szerzője kétségtelenül ferenczes volt, kit Mátyás Flórián, Pór Antal egri lektornak, a király gyóntatójának és udvari szónoknak tartanak. A több helyütt költői színezetű krónika megihlette nagy költőnket, Arany Jánost is, ki „Szent László“ czimü költeményének és „Toldi szereiméinek tárgyát jórészt ennek adataira támaszkodva szedegette össze. Krónikáink között több ily igazán poetikus mii nincs és ily költői vonásokkal szövi össze, meg össze a királyi család tragikus sorsát s Lajos megdicsőítését saját rendjének örömmel, bánattal vegyes élete folyásával.

Endre herczeg megöletésével kezdi első fejezetét. Erős kitörésekkel, keserű szidalmakkal illeti a gyilkos nápolyi Johannát, ki kegyetlenebb Jezabelnél és Medeánál, , . . majd hirtelen fordulattal, fájó szívvel, fakadó könyek között siratja el kisebbik urát. Endre holttestét az emberek óriási tömege állja körül, „őt meg nem szűnő sírással siratják, . . . kimúlása után rögtön csodáktól tündöklött, mig a gonosz tett szerzői nyomorúltan vesztek el, mert az ártatlannak vére bőszéért az égbe kiált.“ Hogy ezen botrányos cselekedet elkövetői méltó módon meglakoljanak, megindul a boszúló nápolyi hadjárat fekete zászló alatt. Lajos itt a hatalmas és félelmes király, kit tisztelni jőnek a városok hódolgó követei, ki olasz vérboszút vesz Durazzói Ivárolyon;