Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
48 olvasván vagy írván, térdeteket megnyomják.“ Valószínűleg klarissza volt az a Sövényházi Márta, ki 1530-ban tán hosszú hónapokig másol- gatja az Ersekujvári-kódex első részét. Közülök egyesek az önmegtagadásnak, vezeklésnek heroizmnsában tündökölnek és ezen távolról rideg, egyhangú életet szívok mélyében gyönyörré képes olvasztani az isteni szeretet melege. (Beöthy.) A budavári, nagyszombati, pozsonyi és egyéb hires klarissza kolostorok, melyekről régibb okleveleink sűrűén megemlékeznek, a szegényebb osztály leányait nagy számmal nem fogadhatják magukba. A szüzek ránk maradt nevei előkelő származásra mutatnak, mig az eygszerűbb nők alapítvány hiányában a harmadrend kötelékével kénytelenek beérni. Idővel a harmadrendűek közül is többen közös életet folytatnak, ezeket „beginák“-nak nevezik, mint világosan elárulja a budai apáczákról egy 1536. évi oklevél. „A begina úrnők, kik boldog Ferencz hitvalló harmadik rendének követését szabályszerűen teljesitik és vallják.“ *) Mint a klarisszák, úgy a beginák is a ferenczesek férfi tagjainak lelki vezetése alatt állanak. Húsz pontból álló szabályzatot készítenek számukra, mely konstitucziókat Bessenyői Mihály ferenczes irta össze 1524-ben ily czimen: „Consti- tutiones Sororum Tertii Ordinis de Prima nuncupatarum.“ A 8 oldalra terjedő kézirat hozzá van kötve az 1499-ben Attyán összeirt konsti- tucziókhoz, melyet a gyöngyösi konvent őriz. A harmadrendi kolostorokat azonban a XVI. századi szomorú viszonyok csaknem a megsemmisülésbe sodorják. Hazánkban ilyformán nyilvánul ama vallásos reform-mozgalom, mely a középkor századaiban a kereszténységet friss, konzervatív erővel tölti be, mely, III. Incze pápa sejtelme valóra fordulván, Lyon szegényeivel szemben az egyház legerősebb támasza lett. E szocziális bajokat orvosló reformmozgalom bebizonyítá, hogy szent Ferencz élete nemcsak „az isteni szeretet szakadatlan mámora“ volt, hanem a rend- alapító gyermeteg kedélye mellett egyúttal a „legnagyobb tettek embere.“ ') Országos levéltár. Mou. Vet. Buda. 14, 33. — Balics i. m. II. 358.
