Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
44 ment. Sok ember, gazdag és szegény, lovag és paraszt, öreg és ifjú az övön felül meztelen járt, fejét bekötötte egy kendővel, kezében zászlót, égő gyertyát és korbácsot tartott, melyekkel vérig korbácsolták magokat. így jártak ájtatos dalokat énekelve városról városra, templomból templomba, minek láttára sokan bűnbánókká lettek és sírtak. Meztelenül le szoktak térdelni a földre hóban, sárban. És ez a bünbánat 33 napon át tartott, kétszer napjában, reggel és este.“ x) Vagy 1510—12 körül is sok bajt okoz a „confraternitas Verberato- riim“ Pápa és Bánya városokban.2) Ilyfajta mozgalomnak azonban nincs nálunk mélyebb hatása, első megnyilatkozásában, csirájában elfojtják azt a higgadtabb magyar papok és a jól regúlázott feren- czesek. Bár a „fraternitas“-ok felölelik a magas ranguakat, a demokratikus ferenczesek valójában mégis a népnek és a polgári osztálynak papjai. Szónoklataikban az „együgyűbb elméjüekhez“ alkalmazkodnak, azokat gyóntatják, áldoztatják, részesítik a hit vigaszában. Lemondó életök, önkéntes szegénységük a néphez közelíti őket, a laikus fráterek foglalkozása mintegy a polgári munka megdicsőítése. Rendi szervezetük kapcsolatos és tán részben irányadó is a czéhekbe tömörülő iparosoknak. Mint sz. Ferencz rendjében az aszketikus lelkek az anyagi világ zajából kibontakozva, a kolostor csendes falai között társulva keresik az eszményi életet, úgy vágynak a fensőbb nyomás sokszori tapasztalatára az egy mesterséget iiző világiak a „czéhek“ testületi ótalmába. Erkölcsi társulat mindkettő a szónak tágabb és nemesebb értelmében. A kit a ferenczeseknél a társak bizalma és saját kiváló tulajdonai a kolostor, kerület vagy tartomány élére helyeznek, annak szive másokért aggódik, annak a többiek jóléte, nélkülözése, öröme, bánata, erényei és bűneiért vállalt felelősség töltik be lelkét. A syn- dikusok, konzultorok, definitorok tisztjére, hivatására emlékeztetnek a czéhek testületi, egyleti, szabadválasztási jogai. A czéhekben is a mesterek bizalma emel az „atyamesterségre“, ki Isten-ember előtt felelős saját tetteiért, ki kolostori szigorral vigyáz a tagok lelki békéjére, szorgalmazza a „műhelyekben és a vásári sokadalmakon“ a rendes, munkás életet, ki a kontárt nem tűri és mindenütt Kátéként őrzi a testület becsületét. Benn a kolostorban kinek-kinek tehetsége szabja meg munkakörét, a fiatalabbak az idősebb szárnyai alatt képződnek, tökéletesednek, künn megállapítják az inasi, legényi éveket és a remekeléssel járó mesterré avatást. A czéhek testületi, egyesítő szelleme csak úgy hat a tagok lelkületére, mint sz. Ferencz eszményi alakja a kolostor népére. A ferenczesek ima és munka közt osztják meg a napot, a ‘).Szilágyi: A magyar nemzet története. II. 617. — 2) Fridrieh U. P. I. p. 20.
