Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

45

középkori czéheket is ez a vallásos munkálkodás jellemzi „minthogy minden Czéhek főképen s jelesül pedigli az Isteni szolgálatoknak előmozdítására s’ minden tisztelettel való véghezvitelére rendeltettek és állíttattak föl.“ (Czéhek ünnepi rendje a XVIII. század 2. vagy 3. tizedéből). A ránk maradt régibb czéhszabályzatok előírják a kötelező misehallgatást, a processiókra való zászlós felvonulást, a böjt szigorú betartását, óva intenek a becsmérlő, káromló beszédektől, a ruházatban, lakmározásokban való hívságos tetszelgésektől. Ugyanaz a korszellem azonos bírói eljárást és büntetéseket szab a kolostor vétkeseire és a czéhszabályok megsértőire. Valami Borbély Márton nevű iparos Egerben egy 1706. február 7. kelt végzés szerint azért „verettetett megh ötven pálczával a mások példájára,“ mivel „Isten ellen rútul káromkodott és szitkozódott, tudniillik attával-teremtettével . . ., az édes annyát is Lánczosteremtettének szíttá.“ A korhelyhétfőért a legény bérét vesztheti, vagy három napi „árestomot“ kap. (Egri Híradó IX. évf. 2 szám.)

Sok a kapcsolat a kolostorok rendje és az ipartestületek szervezete között. Az iparos nép átalakítja a városokat, alig van ott polgár és szabad ember a czéheken kívül. Czéhlevele — mondhatnék — mindenkinek mintegy nemesi diplomája volt, evvel megszerzi a városi hivatalképességet, ezáltal született őre és védője lett városának. A történelemnek még felderítetlen kérdése, minő viszony, párhuzam lappang hazánkban a kolostorok szabályzata és az ipartestületek alakulása között, de a benczésekén kivül a ferenczesek demokratikus szervezetére is ráalkalmazhatjuk részben, a mit Guizot az európai czivilizatio történetében átalánosságban ir. „A czéhek .... a monostor társulati és egyleti, szabadválasztási és testületi jogait átveszik szerzetes mestereiktől, kiknek iskoláiból és műhelyeiből kerültek ki, hogy saját városi testületöket szervezzék velők.“

Mint a külföldön, úgy bizonyára nálunk sem élnek a czéhek eredeti német és hozzájuk csatlakozó magyar polgárai egyhangú, únott életet. A családi ünnepségeken, a lakomákon, a farsangi mulatságokon kivül szelídebb örömökre is vágynak. Több helyütt az oltár mellől kisarjad- zott myszterium-drámák adatnak elő, mint Bártfa város előkelő polgárai a XV. században vallásos áhítatból vállalkoznak ily szerepek megjelenítésére. Pozsony vidékén, Főréven pedig a múlt században akadunk német nyelvű myszterium maradványaira.1) Megmarad önálló passió- játékunk emléke, melyet a vérünkből való Csanády Albert pálos „magyar versekben“ állított össze a XVI. század első negyedében.2) ügy látszik, a polgárok körében többször ismétlődnek ily játékok, azért hozza

') Czapáry László: „Myszterium és iskoladráma.“ Eger. 8. 1. 1891/92. — "’) Ipolyi Arnold: Myszteriumok maradványai hazánkban. „Uj Magyar Muzeum“ 1858. 351. 1.