Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
34 kodnak. »Szükség volt a fűvek gyógyítóerejét ismerőkre és egyszerű szerekre benn a kolostor falai között, hogy a kórházak betegjeit kellőkép gondozhassák, hasznát látta ennek abban az időben a nép, melynek a papja egyúttal tanítója, orvosa vala. Sok volt az orvoslás terén a babona. A gyöngyről úgy vélekednek, hogy az éj harmatától terem a csigákban s ha az ember a nyakára köti, annak, mint az amulettnek, védő, gyógyító ereje van. Vannak, kik az arab Avicennát idézik „az arany hasznos gyógyszer a szívfájdalmak és a szvídobogás ellen, megerősíti a szemeket s ha szájunkban tartjuk, annak bűzét elveszi; ha pedig porrá törjük és más szerekkel elegyítjük, használ a szeplő és rüh ellen“ . . . Nem volt ritka a középkorban az imákkal, keresztvetéssel, kézfeltevéssel való gyógyítás. Pelbárt (Stellarium 1. 1. p. 5. a. 1. c. 3.) úgy szabadult meg a pestistől, „hogy a kelevényre keresztet vetett, aztán egyfolytában kilencz Üdvözlégyet mondott és eközben ugyancsak kilenczszer keresztet vetett a daganatra.“ „A szemverés ellen —’ mondá (Quadrages. II. serm. 43. D.) - a keresztvetés hét Miatyánknak és thlvözlégynek elmondásával biztos orvosság.“ Azt hitték, hogy Isten kérésökre mindig kész csodákkal benyúlni a természet rendjébe, észrevétlenül összeütköznek igy a csodák alkalmáról adott tanaikkal. (Horváth Cyrill: Temesvári Pelbárt és beszédei.) Nem ily csodálatos gyógyításról, hanem igazi orvosi eljárásról emlékezik meg a Margit-legenda, mikor IV. László királynak a Nyulak- szigetén 1275 táján történt megbetegedését leírja. Többször szenved a király erős lázban, ekkor is oly hevesen kilelte, hogy a rettentő fejfájásban eszméletét veszté. Rendes orvosa, Gellért, ki elődeinek testét a kellő egészségben fentartá, nem vala jelen. Hívtak tehát négy más oi'vost, köztük egy minoritát, fráter Theodosiust, de a betegen nem tudnak segíteni. Az asszonyok sírtak, nyomták, szoriták az ujját, „hogy ha érezne, de semmit nem érez vala benne.“ Elkezdtek tehát imádkozni Margit asszonyhoz. . . Tovább vizsgálgatva kijelenték az orvosok, ha a királytól elfolyó viz nem csal, elérkezett a halál órája. . .*) Megvolt minden háznak a hisztorikusa, a ki itt, mint a külföldön szokták, időbeli rendben jegyezgeté fel a fontosabb adatokat. Lehet, hogy nálunk kedvezőtlenebb viszonyok, körülmények között rengették az irodalom bölcsejét, mert kevés az emlék, mi tőlük ránk visszamaradt. A ház történetírójának a helyi dolgok mellett megragadja néha-néha figyelmét egy-egy országos esemény, melynek híre bővítve, csonkítva, ferdítve ér a kolostor falai közé. Sokszor a ház története országos históriává bővül ki, nemcsak részleteket, hanem összefüggő kikerekitett elbeszéléseket nyújt nemzeti múltunkból. így születnek ') Demkó Gy.: Arpádházi boldog Margit élete. 268. 1. 41. jegy.
