Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

meg a királyok egyhangú uralmának és a dúló csaták színező leírásának könyvei, a krónikák, melyek, ha a részletekben nem is megbízhatók, mégis igen becses, tanulságos forrásait képezik hazai történelmünknek.

Az ország szivében, a hires budai konventben Íródik meg a legelső Magyarországban nyomtatott könyv: a budai krónika. Előadását a hunok és magyarok eredetén kezdi és az 1468. év eseményeivel végzi. Sorai közül kitör minduntalan a hazafias, népszerű, bátor minorita szellem. A fekete tintába a krónikás fájdalmának pirosló vércseppje vegyül, mikor az interregnum szomorú idejéről emlékezik. Majd rendje dicsérete tüzeli, mikor körülményesen felemlíti a budai minorita kon- vent történetét, a lippai kolostor alapítását, és a szerzetéhez való erős ragaszkodás néha-néha ellenszenves kifakadásra ragadja a pápa elleu, ki akkor a minoritákhoz nem épen apostoli kegygyei viselkedik, ügy látszik, ez a tradíczio később is uralja a ferenczeseket, legalább Szekér Joakim ferenczes korában ugyanezen kifakadásokat újítja fel „Magyarok Eredete“ czimü müvében. „VIII. Bonifácz és V. Kelemen pápa igen kíméletlen bántak az excommunicatióval ezen időbeli nemes indulatu eleink ellen. Az excommunicálásra való hatalom nem a jelenvaló jóknak, hanem a hitnek, igaz erkölcsnek és az anyaszentegy- ház tiszta tudományának védelmére adatott kezekben az Isten titkai sáfárinak.“ (M. E. II. 12.) Fentartja állítását, bár ezek „némely világtalan elméjű és homályos szemű“ emberek előtt nemcsak gyiilölséget okoztak neki, hanem „csaknem kigázolhatatlan üldöztetésekbe“ is döntötték.

Márk ferenczest tartják a bécsi képes krónika szerzőjének, ki a nép szellemének tudákossággal meg nem hamisitott nyilatkozatait örökíti meg 103 fejezetre oszló müvében. A pompás kiállítású kéziratot 142 kép. a czimlapot Nagy Lajos arczképe és az Anjouk (Flórencz) liliomos czimere díszítik. Benne a való történet a mondái részekkel szépen összefonódik, huszonhárom epizódja a költői színezetű hagyományok nagy tömegét tárja elénk. Az egyszerű szerzetest a királyi udvarhoz benső vonzalom csatolja, Róbert Károly halálakor a kortárs megdöbben, a temetést minden részletével, szertartásaival, gyászbeszédével leírja, siránkoznak az ország minden rendű lakosai, úgyhogy „a sűrű könyek a márványt áztatták fel.“ Az udvar ellenségei ellen pedig keserűen kifakad, Zách bűnhődő nemzetsége iránt nincs résztvevő szava. A Márk leírását átvevő Thuróczy alapján tartja Szekér Joakim is igazságosnak a Zách-családon elkövetett kegyetlenséget, mert ez nem a házán ejtett becstelenség miatt kelt fel, hanem őt „az elhagyott nádor-ispánságnak szomorú emlékezete gyötrötte.“ (M. E. II. 27.) *)

) Thuróczy. Ohron. Hung. P. II. c. XCVI.

3’