Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
153 szokta, nem ülhette meg az intézet; megölte azonban mindkettőt a templomban, november 19-én Istenben boldogult Erzsébet királyasz- szony lelkeüdveért nagy requiemet tartva, ápril 11-én pedig, az 1848. évi törvények szentesítésének évfordulóján, a székesegyházban tartott ünnepélyes hálaadó istentiszteleten testületileg megjelenve. Márczius 15-ikét is szőkébb körben tarthattuk meg a Vili. osztály termében, hol a Vitkovics önképzőkör tagjain kívül csak néhányan lehettek még jelen a tanulók közül. A kör elnökének megnyitó beszédéből, szavalatokból, a kör alelnökének felolvasásából, hazafias énekekből és az ifjúsági zenekar játékából állt e kis ünneplés, mely alatt Eger város képviselőtestületének 1898. márczius 15-iki jubilaris közgyűlése határozatából a magyar nemzeti történet tanulásában legjobban buzgól- kodó öt tanulónak az arany jutalmak kiosztattak. Egyet mégis, a Vörösmarty-emlékiinnepet, melyre ngos Majzik Viktor úr, Heves vármegye alispánja, a megyeház nagytermét lekötelező szívességgel átengedte, az ezredévi ünnepre és a cist. rend alapításának nyolcz- százados ünnepére emlékeztető sikerrel tarthatott az intézet a közönség legelejének színe előtt. Az ünnepély műsora következő volt: 1. Szózat. Vörösmartytól. Vegyes karra írta: Egressy Béni; énekelte a főgymn. ifjúság énekkara. 2. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihályról. Tartotta Werner Adolf dr. főgymn. tanár. 3. Fóti dal, Vörösmarty Mihálytól. Vegyeskarra alkalmazta Lányi Ernő; énekelte a főgymn. ifjúság énekkara. 4. A szegény asszony könyve. Irta Vörösmarty Mihály; szavalta Polánkay László I. oszt. tanuló. 5. Domino Cavatte. Oelschlegel „Herczeg és kőmíves“ ez. operettjéből; előadta a főgymn. ifjúság zenekara. 6. Szép Ilonka, Vörösmartytól. Melodráma. Irta Ernyey József; előadták Lányi Ernő és Lang József VI. oszt. tanulók. 7. II. Nocturne, Chopintől. Hegedűn előadta Budeusz Aladár VII. oszt. tanuló, zongorán kisérte Lang József VI. oszt. tanuló. 8. Ítészlet Vörösmarty Mihály „Marót bán“ ez. drámájából. Előadták Cigler György VIII. és Kálnoky Győző VII. oszt. tanulók. 9. A Finn dalok. Zenekarra alkalmazta Cochola Ferencz; előadta a főgymn. ifjúság énekés zenekara. A köztetszéssel találkozott emlékbeszéd ekképen szolt: „Őt hamar a sors erős karja lehúzza örökre, Es benövik sírját a vad fák ágai: akkor Még ki fog emlékezni felőle? ki tudja, hogy ott is Megfáradt ember hamvára nehézkedik a domb? Kém tudják, de ne is tudják; csak az ősi dicsőség Hire maradjon fenn s unokánk tettekre hevüljön.“ Vörösmartynak, a magyar költő királynak, e bánatos sorai jutnak eszembe most, hogy az ő születésének századik évfordulóját ünnepeljük. Önmagáról írja e sorokat, melyekben oly nagy költői szerény
