Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
4 művészet, élet, kultúra terem; itt oly kilátás nyílik, melyet a sírhant alacsony dombja nem szegélyez“; népek testvérekké válva, a jövő életre készítő földi élet boldogságában zengik annak nevét, kiben egyedül van üdvösség: Jézusét! * Abban a nagy mozgalomban, melyben a népek, valami sajátságos ösztönnek engedvén, uj tűzhely alapítása után láttak, a kereszténység lett a nemzetek gondos anyjává; amely nép az egyház szerető fia lett, ez anyától életet, erőt, fenmaradást kapott. A többiek elpusztultak; a történelem is alig emlékezik meg róluk. S a népek ez újjászületése között, majdnem legutoljára, maroknyi nép tűnik fel keleten; nyugat felé jő hazát, otthont keresni. Kobzosaik dalt zengettek elődeiknek, a hunoknak, dicsőségéről, a már elporladt ősök nagy országának szépségéről. Ez ország lesz az ő hazájuk: rokonvér szerezte, hagyta rájok drága örökségül. S tényleg a vérszerződésben egy nemzetté forrt magyar nép előtt csakhamar meghódol a Duna, Tisza vidéke, a Pannónia néven ismert földrész, s a Dácziával szomszédos Erdőelve. Kaczagányos őseink vérrel szerezték meg e hazát, s fegyverrel akarták biztosítani léteiét. Európában eddig ismeretlen harczmódjukkal a keresztény társadalom rémei lőnek. így történt, hogy a magyar népre, mely alig száz éve élt e hazán, kimondatott a halálos Ítélet: sorsa ugyanaz lesz, mint a hunoké, avaroké. S im, Isten belenyúlt áldó kezével a nemzet életébe. Kilenczszáz éve, hogy e végső pusztulás felhői sűrű tömegben gomolyogtak a haza egén, — s Magyarország ma is létezik. Tudjuk, érezzük. Eszszük kenyerét, drága földjén pihentetjük fáradt erőnket, tiszteljük felkent királyát, élvezzük törvényeinek oltalmát. Ám, melyik a nap, mely e felhőket fényével áttörte, melegével szétszórta? „Honnan az ellenállás ereje? Hol a nemzet lelke, dajkája? Honnan a fenmaradás titka?“ Ünnep van, mélyen tisztelt Vendég- közönség, fenséges ünnep! Kilenczszáz éves ünnepe a nemzetet megalapító s fentartó magyar kereszténységnek! Áldott légy drága hazánk, kereszténységre születésed kilenczszáz éves ünnepén! A te dicsőséged a mi boldogságunk, a te ragyogásod a mi gyönyörűségünk, a te ünneped szivünkben lelkes örömet fakasztó hálanap! Áldott légy Jézus szent hite; templomodba ékkövül helyezted népünket, mely neked sokat, mindent köszönhet! * * * A magyar nemzet hamar belátta, hogy csak a kereszténység szolgálatában szerezheti meg létezési jogát Európában. Meghajtá azért fejét s felvevé a keresztséget. S a fejedelemnek, Istvánnak meghajtott
