Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
5 fejére II. Szilveszter pápa a szent koronát tévé. E pillanat avatta fel az ifjú, keresztény Magyarországot az európai államcsalád tagjává. „A magyar nép magával hozta ugyan őshazájából fajának s szabadságának szeretetét, de fenmaradásának biztosítékait a keresztény ségből vette; féltékenyen őrizte nemzeti hagyományait, ragaszkodott őseinek szokásaihoz, de a haladás útjára csak a keresztvíztől megtisztultál! léphetett. Lelkének eszményi tartalmat a jézusi hit adott; intézményeit megnemesíté, tudását, erkölcseit iinomítá; szentnek tanította a haza rögét.“ A telkekbe Krisztus tanai szállnak. Jámbor papok és szerzetesek átalakítják a nép lelki világát a halálról az életre. Püspöki székhelyek, kolostorok gyújtópontjai lesznek a műveltségnek, világító tornyai a mindent nemesen átalakító keresztény erénynek. S a csatazaj helyett a hivő magyar templomi éneke hangzott fel, a levegőt a szántó, vető dala tölté be; az apa csendes foglalkozásban szerzett boldog otthont családjának, az anya Jézus nevére tanítgatta gagyogó gyermekét. Megmaradt a kard is, de csak szent, jogos ügyben villoghatott: markolatján a kereszt jele diszelgett. Szent István megtanítgatá népét, hogy a keresztény erények gyakorlata s így megnemesült nép életvilága sokkal jobb biztosíték a jövő nagysághoz és boldogsághoz, mint a fegyverek élére bízott kétes szerencse. S Nyugat csodálva szemlélte, mint nyitja meg a magyar szivét- lelkét, hogy befogadjon hitet, szellemet, keresztény műveltséget. így ledőltek a választófalak, melyek eddig közte s más népek közt fennállottak. Az ellenséges szomszédok barátaivá lettek; az egy kereszt dicsősége, az egy hit szentsége testvéri viszonyt teremtett. Valóban, nemzetünk csak a kereszttel élhetett; s a magyar földben díszlő kereszt dicsőségének immár kilenczszáz éves történetére mutat vissza! . . . És eljött a testvérharczok, polgárháborúk ideje; egy-két kényúr az önkényt, a zsarnoki szeszélyt vallotta törvényül. A bűn nyomorba veté az országot; a testvérharczok útját véres nyomok jelezték; tengett, sinlődött a nemzet, hogy újabb és újabb megpróbáltatásait is keresztülélje. A tatárok pusztításainak emlékétől is visszaborzadunk. Az azelőtt virágzó téreken minden elpusztult; városok, falvak romokban hevertek. S a magyar haza nem veszhetett el. A Gondviselés tovább vezette e népet; hisz nagy küldetés, hivatás volt feladata: hogy védője, fentartója legyen a kereszténységnek és a nyugati műveltségnek! Mert a látóhatáron a félhold tűnt fel; ahová csak letekintett, sugarai gyilkos erővel döfték át a népek szivét: megszűnt a vérkeringés, elhalt az élet. S a félhold át akará fogni az egész keresztény Európát. S a magyar hátával fedezé nyugat népeit, keblét az iszlám fegyvereinek tartá. Ez időtől a kereszténység ügye s a haza fentartása egy eszme volt. A nemzet a kereszténységet védte s vele önönmagát; a kereszténység meg fentartotta a hazát. A kereszt hite, Jézus nevének
