Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
29 írásbeli dolgozatban is készíttetünk ily bővítést; de előbb csak egyszerű, csak nehány, 3—4 szóból álló tételt. Oly módon kívánjuk pedig kidolgozni, hogy előbb csak az egyik, majd a második, harmadik . . . aztán a két első, két második stb. végre valamennyi szavát bővítse ki a tanuló a tételnek. Ozélja pedig az ily különféle bővítésnek abban áll, hogy alkalmunk legyen figyelmeztetni az ifjakat az arányosságra, láttatván velők, milyen hatású a tétel a különböző bővítések szerint. Alkalmunk nyílik továbbá kiismerni, melyik tanulónak mily szó- s gondolatbősége van, stb. Csak egyszerű tételek kibővítése után mehetünk át oly összetett tételekre, melyek altételekre bonthatók; milyen pl. ez: „Hass, allkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.“ . . . E három fogalom: hatni, alkotni, gyarapítani, alkalmat nyújt aztán megannyi részletekre osztani a dolgozatot, végre összefoglalni őket, s legvégül átalános bevezetéssel kerekíteni ki az egész dolgozatot. Mielőtt megkisérlenők, nem is hinnők egyelőre, mily kedvvel és tűzzel dolgozzák ki az ily tételeket a tanulók, mily vetekedéssel mutogatják egymásnak munkájokat; s egymásnak a világ minden kincséért sem adnák oda leírásra, hogy szinte ki van zárva önmagától a csempészet. Egyúttal kedves alkalom az ily dolgozás a válogatott szavak, ékes kifejezések, az odavágó csattanós idézetek közbeszövésére, a szerkezetbeli arányok megfigyelésére, s átalán annak megnyitására, amit „ephetának“ mondunk, — magyarul: eszköz e próba, hogy fel legyen vágva a stílus-tanuló nyelve! De nagyban emeli is az ifjú önérzetét, midőn látja, mikép növekszik tolla alatt egész kerek művé az eleve egyszerű, sovány, alig nehány szavú tételecske. Látható az is, mily természetesen hidal át e módszer a szabad dolgozatokra . . . De azért annyira még nem vagyunk! 9. Változat. Az előbbi fajta tétel kidolgozását vizsgálva, bizonyára fel fog tűnni sok ifjú munkálatában az a jelenség, melynek neve: „similiter cadens“ ; t. i. az egymásra sorakozó mondatok szavainak rendje s az egész mondatszerkezet egy nótára megy; semmi fordulatosság a mondatalakításban, s mi legbántóbb, a mondatvégi állítmányok megannyi Tinódi-rímek: volt-volt; tisztelni-tisztelni; kell-kell stb. — Az ifjú iró annyira bele szokott mélyedni a gondolatok torlaszába, hogy ilyesminek kerülésére egyelőre nem is neszei. Az ily „similiter cadens“ szembeszökőbb eseteit, mint melyek nagyon is kirívó rútságok, nyilvánosságra hozzuk aztán javításkor, és nyomban figyelmeztetjük ifjainkat a fordulatosságra és változatosságra,
