Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

29 írásbeli dolgozatban is készíttetünk ily bővítést; de előbb csak egy­szerű, csak nehány, 3—4 szóból álló tételt. Oly módon kívánjuk pedig kidolgozni, hogy előbb csak az egyik, majd a második, harmadik . . . aztán a két első, két második stb. végre valamennyi szavát bővítse ki a tanuló a tételnek. Ozélja pedig az ily különféle bővítésnek abban áll, hogy alkal­munk legyen figyelmeztetni az ifjakat az arányosságra, láttatván velők, milyen hatású a tétel a különböző bővítések szerint. Alkalmunk nyílik továbbá kiismerni, melyik tanulónak mily szó- s gondolatbősége van, stb. Csak egyszerű tételek kibővítése után mehetünk át oly összetett tételekre, melyek altételekre bonthatók; milyen pl. ez: „Hass, allkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.“ . . . E három fogalom: hatni, alkotni, gyarapítani, alkalmat nyújt aztán megannyi részletekre osztani a dol­gozatot, végre összefoglalni őket, s legvégül átalános bevezetéssel kerekíteni ki az egész dolgozatot. Mielőtt megkisérlenők, nem is hinnők egyelőre, mily kedvvel és tűzzel dolgozzák ki az ily tételeket a tanulók, mily vetekedéssel muto­gatják egymásnak munkájokat; s egymásnak a világ minden kincséért sem adnák oda leírásra, hogy szinte ki van zárva önmagától a csempészet. Egyúttal kedves alkalom az ily dolgozás a válogatott szavak, ékes kifejezések, az odavágó csattanós idézetek közbeszövésére, a szer­kezetbeli arányok megfigyelésére, s átalán annak megnyitására, amit „ephetának“ mondunk, — magyarul: eszköz e próba, hogy fel legyen vágva a stílus-tanuló nyelve! De nagyban emeli is az ifjú önérzetét, midőn látja, mikép növek­szik tolla alatt egész kerek művé az eleve egyszerű, sovány, alig nehány szavú tételecske. Látható az is, mily természetesen hidal át e módszer a szabad dolgozatokra . . . De azért annyira még nem vagyunk! 9. Változat. Az előbbi fajta tétel kidolgozását vizsgálva, bizonyára fel fog tűnni sok ifjú munkálatában az a jelenség, melynek neve: „similiter cadens“ ; t. i. az egymásra sorakozó mondatok szavainak rendje s az egész mon­datszerkezet egy nótára megy; semmi fordulatosság a mondatalakítás­ban, s mi legbántóbb, a mondatvégi állítmányok megannyi Tinódi-rímek: volt-volt; tisztelni-tisztelni; kell-kell stb. — Az ifjú iró annyira bele szokott mélyedni a gondolatok torlaszába, hogy ilyesminek kerülésére egyelőre nem is neszei. Az ily „similiter cadens“ szembeszökőbb eseteit, mint melyek nagyon is kirívó rútságok, nyilvánosságra hozzuk aztán javításkor, és nyomban figyelmeztetjük ifjainkat a fordulatosságra és változatosságra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom