Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
24 E pillanatban megharsannak a kürtök, s az ellenség oldalában megjelennek Kinizsi pánczélos yitézei, Rozgonyi huszárjai s Jaksies Demeter ráczai a Rumes felől. (Régóta hallják már a viadalt, sietve jöttek, hogy el ne késsenek.) A viadal megújul. Kinizsi mindkét kezébe kardot fogva, jobbra-balra osztja a kikerülhetetlen halált. Mindenütt Báthoryt keresik szemei, az ő nevét hangoztatja egyre. A középen még egyre tartó vad viadal gyaníttatja, hogy ott kell lenni a vezérnek. Kinizsi utat tör odáig, mennydörgő szavára kiemelkedik a hős a halottak közöl. „Báthory ól!“ hangzik egyfelől; „Kinizsi jön!“ kiáltja a többi, s egy óráig tart még a harcz, azontúl csak futók és üldözők viadala lesz az. (A török sereg zsákmányul hagyja táborát és diadalmas zászlóit, s fut a merre futhat.) A győztes magyar had ott pihen meg a vér mezején. A harczi tárogatóból lakomái dal zeng, s a győztes vezérnek jó kedve támad a vidám hangokra. Tánezba keveredik a lobogó őrtűz mellett, s hogy ne tánczoljon egyedül, felkap a fogai közé egy elesett törököt, s úgy járja vele a toborzót. Ez a Kinizsi Pál táneza. (Báthory István kiépült sebeiből, s azon helyen, hol lováról leesve a halottak közt feküdt, kápolnát építtetett, hogy Istené legyen a diadal dicsősége.) (A kápolnának hire sines már, de a kenyérmezei diadalra emlékezni fognak, míg magyar szántja a vérrel öntözött tért.) Az ily rövidítésre úgy készül elő a tanuló, ha előbb élőszóval próbálgatjuk egyes olvasmányokon e műveletet. Elolvastatjuk tehát előbb az egész olvasmányt, s aztán második olvasáskor minden egyes mondat után megállva kérdezzük, vajon ami itt mondva van, elhagyható-e? megértjük-e nélküle a fődolgot? Legczélszerűbb pedig legelőször az olvasmány czimét elemezni; pl. „A kenyérmezei ütközet“; e czimet rövidített mondatnak tekintjük, pl. e helyett: „Akenyérmezei ütközet elbészélése“ ; vagy: „A következő olvasmány elmondja a kenyérmezei ütközetet“ stb. Most aztán kérdjük: mi tehát az olvasmányban a főtárgy? Az ütközet. Hogyan kezdődött? hogy folyt le? hogy s mivel végződött? Mi előzte meg az egészet? Mi követte? Maga az ütközet mily részletek során folyt le? Mik voltak tehát részletei ? Hol, melyik részlettel indul meg a legfontosabb dolog? Hol a forduló pont? . . . Ily és hasonló kérdésekkel segítjük rá a tanulót a tartalom tagolására, majd a részek fontosságának megítélésére; a bevezetés, tárgyalás, befejezés, s a tárgyalásban a fő- és mellékrészek, kitérések, bővítések, díszítések stb. fölismerésére. Ha végre rábízhatjuk a tanulóra, hogy egy másik olvasmányból maga készítsen rövidítést, akkor munkálatát jól megbíráljuk, nem hagyott-e meg benne a lényeghez nem tartozót? nem hagyott-e ki belőle odavalót? jól fölismerte-e a jellemző részleteket stb. A tanuló ugyanis nagyon könnyen lényegesnek Ítéli a csupán mellékes epizódot is, és viszont, mert nem tudja egykönnyen emanczipálni figyelmét a mesteri toll annyira lebilincselő varázsa alul. Ha dolgozata nem állotta meg a sarat, akkor újból rövidíttetjük vele ugyanazon olvasmányt.
