Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

12 Nos, hát nézem: azt mondja, amit a növénytanról az én régi iskolatársam, s amit a kardvívásról a sophista . . . Kétségtelen, hogy a neveléstudomány sok szépet mutathat föl, különösen a tanítás módszere körül. Azonban ott látom a bajt, hogy a legtöbb paedagogus, ha egyes esetre, egyes kérdésre mond is helyeset és jót: de oly paedagogus, aki minden esetre és kérdésre egyaránt jót és helyeset mondana, még nem született. Az emberi gyarlóságnak pedig természete, hogy egyes sikerült eseteket átalánosítva, rendszerré törek­szik fölfujni. Hiába, az ember akarva — nem akarva philosophus. A philosophia rendszere pedig nem egyéb, mint valamely tételnek áta- lánosítása. Bizonyára minden philosophiai rendszerben van sok egyes igazság, — de merőben igaz rendszer még sincs. A paedagogiai rendszerek is a philosophiai rendszerek módjára készülnek; ámde balul. Mert mig a philosophia mint ilyen elmélet, mely természeténél fogva irtózik az ecclecticizmustól: addig a nevelés- tudománynak, főleg didacticai részének visszautasíthatatlanul gyakor­latinak kell lennie, nem engedhető meg tehát, hogy egyes, bármi helyes ötleteket rendszerekké átalánosítson. Hisz még az ihletett művész­nek is ritkán sikerül hasonló értékű pendantképet festeni; s badarság volna mindjárt meteorológusnak tenni meg azt, kinek podagrája jelzi az időváltozást . . . A neveléstudomány tehát ne az elméletből iparkodjék szerkeszteni a gyakorlatot, hanem ellenkezőleg, a gyakorlatban helyeseknek bizo­nyult esetekből törekedjék fölépítni az elmélet rendszerét. Rósz építő­mester, ki csak papíron rajzolva készíti a tervet, s oly épületet rajzol, melynek kiviteléhez alkalmas kő nem találkozik: mert a melyik elég erős volna, az kelleténél súlyosabb, — a könnyebb pedig nem elég erős a terveit ideál kivitelére. Mindenek fölött pedig vessen számot a paedagogia a nevelen­dővei : a gyermekkel. Iskolai paedagogiánk ne nézze az embert gép­nek, bábnak, melyet úgy állít, farag, öltöztet, amint neki épen tetszik. A tanítást Comeniustól napjainkig sem sikerült még teljesen mechani- zálni. Az ember öntevő, maga magát formálja, csak adjuk meg neki a kellő feltételeket: a helyes „milieut“, mint a növénynek a földet, vizet, hőt, fényt, levegőt. De valamint a növénytan nem készíthető theoriá- val, hanem tapasztalás, megfigyelés és kísérletezés utján szerkeszthető: úgy a tanítástan is gyakorlatilag épül fői helyesen. Ám a kísérletezés is egészen sajátságos a tanítás terén. Nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a nevelésnek és taní­tásnak a főkeretben conservativnak, a jóknak bizonyult hagyományokhoz józanul ragaszkodónak kell lennie; s ha újít, a világért sem szabad egyik végletből a másikba rohannia; mindenek fölött pedig hallania

Next

/
Oldalképek
Tartalom