Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
11 Mint sok más ifjúkori epizódot, úgy ezt a kis jelenetet is rég elfelejtettem volna, ha nem lett volna az életben több oly alkalom, mely emlékembe visszahozá. S vajon gondolná-e valaki, mi volt erre a legközelebbi alkalom? Nem más, mint készülésem a paedagogiából professzori vizsgálatomra! Bocsássanak meg az orthodox paedagogusok, de nem tehetek róla, ha tudományuk rám legtöbbször ugyanazt a hatást tette, amit az én sophisticus iskolatársamnak botanicai előadása . . . Hányszor elmerengtem a paedagogiai irók tanácsain! Mennyit jegyezgettem s iparkodtam mindenféle rendben csoportosítgatni elmés észrevételeiket, aphorizmáikat, elméleteiket! De midőn azokat így hánytorgattam, azon vettem észre, hogy rendesen olyasmire tanítottak, amit a magam oktából is tudtam, s épen azt nem találtam meg nálok, amit kerestem, — mert szerettem volna megtudni! Eszembe juttatták paedagogusaim a physiognomok és phrenologok- nak, Lavater és Gall követőinek bölcseségét, kiktől t. i. azt tanuljuk kiolvasni az arcz és koponya alakjából, amit körülbelül nélkülük is kitalálhatunk, ámde mihelyt oly részletesb Ítéletbe bocsátkoznánk, milyenre szabályaik jogosítanak, azonnal csütörtököt mond regulájok lépten- nyomon. Sőt — mi tűrés tagadás, — bizony meg kell vallanom, hogy még ezeknél a physiognomoknál is gyarlóbb színben tűntek föl előttem némely paedagogusok; ugyanis míg Lavater és Gall, ha igazak a rólok kerengő adomák, talán valami velők született intuiczió segélyével olykor bámulatosan találó ítéletet tudtak mondani némely egyén arczából s koponyája formájából, noha az Ítélethozatal módszerét, úgy látszik, nem sikerült részünkre megmagyarázniok, — épúgy mint a phaenomenalis fejszámolók sem tudják megmagyarázni az ő intuiczió- szerü számolásbeli műveleteik mikéntjét: — addig az én nagy paedagogusaim, mig a világot a nevelésre tanították, maguk mindent tudtak, csak nevelni nem, úgy hogy a legtehetetlenebb szülőknek bizonyultak, s gyermekeik a legvásottabbak voltak. Ám gondoljunk Rousseaura . . . Ennek a nagy neveléstani Írónak én is olvastam „Emil“-jét, és pedig sok gyönyörűséggel. Azt is olvastam róla, hogy annak idején sűrűn keresték föl a fiatal anyák csecsemőikkel tanácsért; személyét egész cultus vette körül; a divat is szárnyaira kapta: a nők ékszereiken az ő arczképét hordták. És milyen atya? milyen nevelője gyermekeinek? . . . Kopasz patikárus, ki tele szájjal hirdeti: „Nincs többé kopasz fej!“ . . . Úgy tetszik azonban, mintha hallanám a soha el nem maradható ellenvetést: ne azt nézd, hogy ki, hanem mit mond.
