Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
7 Megdobban a szivünk, ha hazánk édes nevét emlegetni halljuk. Örülünk, ha a jelenbe átragyogni látjuk a fényes múltnak sugarait. Ne felejtsük: az elmúlt nagyság forrása az az isteni erő, mely a kereszténységben rejlik, mely hazát adott és tartott fenn nekünk, hazát, mondom, mely ápol s eltakar! Szeretnék, ha hazánkat most is boldogság ölelné karjaiba, ha szerencse mosolyogna virányaira, áldott béke szállna tanyáira, — tudjuk meg, a kereszténység hazánk virrasztó őre, boldogságra nevelője. * Mikor szent István a kard mellé odavette a keresztet, egyik a másikat úgy istápolta, hogy védő szárnyaik alatt kihajtott a nemzeti boldogság virágos fája; s e boldogság felett ott virrasztóit a szent korona s a korona felkent viselője: a király. A szent koronát, nemzeti alkotmányunk, függetlenségünk szimbólumát a kereszténység szikláján trónoló II. Szilveszter küldé Istvánnak. S ezóta a korona a nemzet drágalátos ereklyéje, féltékenyen őrzött kincse lett. A vezért királylyá emelte, személyét szentté, sérthetetlenné tette. Összekötő kapocs király és nemzet között. „Aranyabroncs, mely a nemzet törzseit, népeit egybefüzi; aranykeret, melybe bele van foglalva a magyar nemzet egész élete, lelke, történelme. Kilenczszáz évnek öröme s fájdalma, dicsősége s gyalázata körülötte lebeg; a nemzet szeretete, tisztelete, ez az a két koronaőr, mely meg nem hal.“ S e koronába foglalt szentek képei biztatóan tekintenek a nemzetre; csillogó keresztje ragyogva int, hogy a mint e koronát a kereszt vallása adta a magyarnak, ugyanezen jézusi hit őrzi meg azt dicsőségben időtlen időkig! „S a szent korona fényében ott áll a nemzet összes hagyományainak eleven és közvetetlen hordozója: a király. Nagy, szent, igazságos királyaink emlékéből dícssugár fűződik a szent korona köré. E fényben tündöklik a magyarok apostoli királya. E fény az, mi hagyományos tiszteletet keltett a magyarban királya iránt; szivébe vésődött, benne élt. A vitézség, az odaadás, a hűség, a közjó szeretete a királyért áldozott mindent; szinte vallásos tisztelettel borúit le előtte, mert a királyban az apostolt, szent Istvánt, a keresztény magyar nemzet megteremtőjét látta s szent Istvánban magát az Urat.“ S a magas Tátra havas csúcsaitól a napsugaras quarnerói öbölig, a Lajta vizétől a székely hegyóriásokig a hálás magyar szívből felhangzik a katholikus egyház dicsérete, mely nekünk koronát és királyt adott! * S zengjek-e dalt lelkesülten arról a Nagyasszonyról, kit szent István a kereszténységre született országnak pátronául adott ? A i
