Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

6

ereje, Isten, király és a haza szeretete megaczélozta a védő karokat. „Mert hogy e hon, e nemzet nem veszett el — Írja báró Eötvös József—annak köszönheti, hogy az összes kereszténység védőfalának tekintetett; mert oly nép, mely örökkévaló eszmékért küzd, nem dőlhet le, még oly csapások után sem, mint a mohácsi vész vala.“

S a kereszténység feje, a római pápa, anyagi áldozatokkal is segített védeni, fentartani a hazát.

Dicsőséges múltúnk sok százados történetének bőséges forrásából pár cseppet merítek.

A tizenötödik század közepén, a töröktől szorongatott hazánk esengő kérésére senki sem hallgatott. De III. Kálixt, a kereszténység feje, Kapisztrán szent Jánossal mintegy hatvanezer keresztest küldött a magyar sereg dicsőséges vezérének, Hunyady Jánosnak. E két hős világra szóló vitézséggel megmentette Nándorfehérvárnál a hazát.

Mátyás király alatt hazánk ragyogó korszakát élte. S mit tanít a történelem? Mátyás nem volt volna képes annyi dicsőséggel háborúkat viselni, oly nagy fényt és pompát kifejteni a pápák segítsége nélkül. VI. Sándor Ulászlót segíti a török ellen; X. Leó ugyanőt és II. Lajost. 1526. augusztus 29-én Mohács gyászos terén büntette meg a hatalmas Szolimán fegyvere az önmagával meghasonlott nemzetet. Kezdetét veszi a török hódoltság, amely alatt a nemzet saját testével védte a kereszténységet. Pedig a romlás, a pusztulás kora volt ez. Fel is zokogott az ének borongón, kesergőn a magyarok Nagyasszonyához: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne felejtkezzél meg szegény magyarokról!“ S a török nyomása s a vallási zavarok bomlasztó hatása alatt szenvedő nemzetről nem felejtkezett meg a kereszténység atyja. XIII. Gergely 1578-ban, a nemes magyar nemzet iránti szerétéiből Rómában magyar papnövendékek számára tulajdon költségén nevelő intézetet állít; innen kerültek ki az ország jeles férfiai, egyház- nagyjai: Lósy Imre, Lippay György, Barkóczy Ferencz, Eszterházy Imre, Szelepcsényi György, Draskovich György, Kisdy Benedek és mások sokan. Ugyanezen pápa a hitbeli mozgalom napjaiban a Báthoryakkal együtt alapítja a magyar katholikus ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére a kolozsvári akadémiát s nevelő intézetet. S az Istenben bizakodó katholikus magyarnak nem pihent fegyvere. Majdnem hihetetlenül hangzik az áldozat, melylyel a pápa részint pénzben, részint fegyverben segítségül jő. Csak 1683-tól 1740-ig 256 millió forinttal járultak a pápák azon dicsőséges mozgalomhoz, melynek koronája: a töröknek hazánkból teljes kiűzése volt.

De mit folytassam tovább? Az 1596-ban egybegyült országrendek VIII. Kelemen pápához intézett szívreható feliratukban azon forró óhajtásukat nyilvánítják, vajha oly boldog időket élnének, hogy a Szentszék határtalan jóságát tettekkel is meghálálhatnák . . .