Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
11 nélkül nem evezhetnének, egy-egy részlete a szent vallásrendszernek, s kétségbeesve kell a vallásba kapaszkodniok, valahányszor végső felfordulással fenyegetve dúl a féktelenség vihara! Mindezek tudatában nevelétek hát az ifjúságot olykép egyaránt, hogy hennök s általok legyen biztosítva a haza fönnállása s virágozzék az egyház. De nem akarok hosszadalmas lenni, hogy átadhassam a szót azoknak, kik lelketektől lelkezettek, kiknek ereiben szivetek vérének legalább egy-egy cseppje buzog, hogy átadjam a szót üdvözléstekre megjelent kedves tanítványitoknak. Diagorászt, midőn a nemzeti versenyen mindkét fia egyszerre nyerte el a legfőbb díjat, az olajágat, a görög férfiak üdvözölvén, a nagy boldogságot, mely atyai szivét elfogta, azon kívánsággal jellemezték, hogy csak az hiányzik még, hogy Isten legyen, tehát haljon meg. Ugyanis az ő vallásuk szerint a megholtakat a családban házi istenekül tisztelték. Én nem ezen kívánságot alkalmazom rátok, hanem Diágorász boldogságát, kívánván, hogy valamint az ő gyermekei mind az első dijat érdemelték ki, úgy a ti nevelői munkálkodásokat is úgy áldja meg az Isten, hogy tanítványitoknak életbeli szereplése azon nemes elvek, szent eszmék és tanok megtestesülése legyen, mely magas eszmék kultusza volt a ti eddigi éltetek is. Az Isten éltessen titeket! Az ünnepeltek nevében Kassuba Domokos igazgató válaszolt. Mély meghatottság vett rajta erőt, mikor társai nevében megköszönte a kitüntető iinnepeltetést, melyet — úgymond — nem érdemelnek meg. Ha érdemről lehet beszélni, az nem az övék, hanem azoké a testvéreké, tanártársaiké, a kik a munkában velők együtt fáradoztak, s a kiknek körében találtak ők mindig üdülést, ha elfáradtak a munkában és merítettek lelkesedést, ha talán csüggedés szállta meg őket. A beszéd után, a melyre hatalmas éljenzés hangzott fel, az ünnepeltek megölelték és megcsókolták tanártársaikat. Az ifjúsági énekkar adta elő ezután Küzdy Aurél tanár vezetése alatt Goll „Üdvözlő dalát,“ melynek végeztével ft. Babik József tanítóképzőintézeti igazgató-tanár, lépett az ünnepeltek elé és az egyházi állású volt tanítványok nevében a következő beszéddel üdvözölte őket: Fötisztelendö Igazgató Úr! Szeretett Mesterünk és Tanárunk! Legyen áldva az Úr, „kinek szemöldöke ronthat s teremthet száz világot s a nagyidők folyamát kiméri“, (Berzsenyi), hogy a hálaadásnak ezen magasztos ünnepét megérni engedte te néked és nekünk! Te néked, kit a bölcs és jóságos Gondviselés 25 évvel ezelőtt rendelt és állított arra a dicső pályára, melyet a könyvek könyve, a szentirás, következőleg magasztal: „Az értelmesek tündökölni fognak
