Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
12 mint az égboltozat fénye; és a kik igazságra oktatnak sokakat, mint a csillagok örökön örökké.“ (Dániel, XII. 3.) Mi nekünk, az oltár felszentelt szolgáinak, kik bár csak négyen jelenhettünk meg üdvözlésedre, képviselői vagyunk Gedeon 300 főnyi seregének,1 melynek vitézei ma az oltár szent magaslatáról hő fohászokkal ostromolják az eget, hogy téged, a szerzetes tanitórendek tündöklő díszét és fényes csillagát, a jóságos Isten erővel megáldva, szent áldásaival megerősítve sokáig éltessen! Huszonöt évvel ezelőtt léptél, az isteni Mester nyomdokait követve, a tanári pályára. „Azóta hosszú évsor született, és hosszú évsor veszte életet“ (Pét.). Mert „a szárnyas idő hirtelen elrepül, Minden műve tűnő szárnya körül lebeg; Minden csak jelenés, minden az ég alatt Mint a kis nefelejcs enyész.“ (Berzsenyi.) De a te emléked, jóságos Tanárunk, feledhetetlen ; virúl az szivünk kertjében, hervadhatatlanul, mint az immortell, mint az örökzöld. Mert, mint tanár, Atyánk voltál, tanítva bennünket szóval és példával: szeretni Istent és a hazát, Dobó városának fölkent költőpapja szerint: „Így szép a hit- s honszerelem, Egymás keblére hajolva.“ (Mindszenty Gedeon.) Vezettél bennünket az erény pályáján, melyről oly szépen zengi az ihletett költő: „Virtus! csak a te nyomdokidon lehet Eljutni boldogságra; te mennyei Vígságra hívtad tisztelődet S nem keresett- örömekre vontad.“ (Dayka Gábor.) Mint „új Helikonra vezérlő kalauz“ tájékoztattál bennünket nemzeti irodalmunknak „aranykalászszal ékes rónaságán“ s a költészet bájos virányain, szivedből szivünkbe oltva mindazt a szépet, nemeset és jót, a mit a költészet géniusza nyújthat, melyről pacsirta dalánál, fülemile énekénél szebben zengi Aranyunk: „Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomjú gyepre, Mi a balzsam égő sebre, Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekünk, óh költészet!“ 1 289 kispap tanítványa volt Egerben.
