Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
10 E kifejezés meglepett mindenkit, és méltán! dicsérték is mindenek ezért a költőt. Dicsérték a tudósok, a mathematikusok, hogy eltalálta, milyen a legszilárdabb alap; dicsérték az esztétikusok, bogy ily sikerült képben fejezi ki a jellembeli rendületlenséget; dicsérték az erkölcstanító bölcsek, hogy ily találó képben tudta szemléltetni az erkölcsi nagyságot. S mondhatom, megkapta az én lelkemet is, midőn először olvastam. A költő e kifejezése jut most eszembe; mert hisz ti is ily négyszegletű alapon álltok. E négyszegletű alap első sorban a becsület, erkölcs, az erény, a kitartás, melylyel hosszú negyedszázadon, sőt több időn át, mint a kötelességteljesítés mártírjai, semmi erőfeszítést nem sokallva, semmi akadálytól meg nem tántorítva neveltétek az ifjúságot, a haza reményét valódi liazaflságra. Jól tudjátok ugyanis, hogy a haza a becsületesség: a törvények és kötelességek kifogástalan teljesítése által tartható fenn. Elaunyira, hogy az Üdvözítő e szavait: „Nem mindenki, a ki mondja: Uram, Uram, megy be mennyek országába, hanem ki Atyám parancsait teljesíti, az leszen részes mennyek országában“, — a liazaflságra is alkalmazhatjuk ilykép: nem az az igazi hazafi, ki folyton kiáltozza: éljen a haza, hanem a ki a haza törvényeit és saját kötelességeit a legszigorúbb lelkiismeretességgel teljesíti, méltó igazában a hazafi nevezetre. Mind e becsületes kötelesség-hüségteknek kulminácziója volt a vallás, jól tudván, hogy Isten a végső szegletköve minden erkölcsnek, mint a legfőbb jó. És ez volt másodfokban álláspontotok alatt a rendületlen négyszegletű talapzat, melyről a vallás és tudomány magvait hintettétek az új nemzedék leikébe, nevelvén őket az egyház, a vallás számára is. Tudvalevő, mennyire lenézik, sőt megvetik a tengerészek a szárazföldi életet, s mily gimymosolylyal tekintenek az aggódva tengerre szálló szárazföldi emberekre, főleg ha már kifut a hajó a sik tengerre s a hullámok fölött ingadozik. Ámde feledik a gőgösek, hogy az a darab deszka is, mely talpuk alatt van, a szárazföld egy részecskéje, mely nélkül az örvény martalékai lennének; feledik, hogy a tengeri ut csak akkor biztos, midőn már a szárazföld partjába ütött czölöphöz van kötve a hajó; feledik, hogy a sik vizen is, ha a szellő meglebben, s a hullámok tánczolni kezdenek s a vihar előjelei mutatkoznak, sietve eresztik le a vasmacskát, hogy a tengerfenékhez köthessék a hajót, mely csak akkor nem lesz a dúló szelek martaléka, ha vaskarmokkal kapaszkodik a szilárd földbe. Ilyen a világ tengere is. Gúnyolják, lenézik a vallást, ez egyedül ingathatatlan szilárd partot bántalmazzák, sőt üldözik is az egyházat a világ tengerészei. Ámde feledik, hogy minden polgári becsület mely,
