Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1897
Tartalomjegyzék
7 Ha végig pillantunk a századunk előtt élő népek nevelési rendszerén, látni fogjuk, hogy ezek nagyon is méltányolták úgy az előadó képességnek nagy jelentőségét, mint azon nagy szerepet, a melyet ez viszont a lelki tehetségek fejlesztésére gyakorol. Épen azért igen nagy, mondhatni legtöbb gondot, az előadóképesség fejlesztésére s ez által a lélek • alaki képzésére fordítottak. A görögök, a kik a test és lélek fejlesztésében az egyensúlyt mindig oly szépen föntartották, a lélek képzésére rendelt tanulmányaik középpontjává az előadó képességet tették. Oktatási rendszerükben, az „egkyklos paideia“-ban a „mesterségek“ (technai) legnagyobb része e czélnak áll szolgálatában. Ugyanis az arithmetika, geometria és astronomia akkori fejlettségi fokuk miatt is csak másod sorban jöhettek tekintetbe. A tanulmányok gerinczét épen az előadást képező grammatika, rhetorika, dialektika képezték. Ehhez járult még a muzsika, vagyis a múzsái tanulmányok csoportja; ezek — mint Mommsen mondja1) — a rómaiaknál kifejlődött humanitásnak elődei lévén, szintén a lélek alaki képzésének voltak eszközei. Az Ilias és Odysseában pedig oly tényezőkkel rendelkeztek, a minőt egy sem bir a többi nemzetek közöl. Ebből egész énekeket könyv nélkül tanultak, hogy szóbőséget, gondolataik kifejezésében könnyedséget szerezzenek ; az írásbeli dolgozatok szerkesztésénél e műveket használták minták gyanánt; ezen gyakorolták be a szónoki előadást. És bár kora reggel elkezdték a tanulást s reggeli után újból folytatták, úgy hogy naponta majd hat órát fordítottak tanulmányaikra : nem volt ez rájuk nézve terhes és fárasztó. Ugyanis a foglalkozások egymásutánja olyan volt, hogy azok során az elbágyadt lélek kellőkép feliidűlhetett; a lelket terhelő tanulmányok után a felfrissítő palaestra és fürdő következett. Rómában, a hol a szónoklat volt alapja a társadalomban való érvényesülésnek s ez nyitott utat a köztársaság legmagasabb tisztségeinek elnyerésére, a nevelésben nagyon természetesen az előadó képesség fejlesztésére fektették a fősúlyt. *) *) Mommsen Tivadar: A rómaiak története, VI. I?.
