Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
50 tos jutalom-alapítványának tőkéjét1) kívánta gyarapítani, melynek kamatja a tőke konvertálása miatt megkevesbedett. A templomdíszités, akárhogy siettek is vele, csak október 17-én készült el tisztára. Az érsek-főpásztor, a végzett munkáról értesíttet- vén, az űj megáldást, melyet Juhász nagyon szeretett volna, mellőzni kívánta. így az általános megújításon átment templom megszentelése egyszerűen abból állt, hogy 17-én este a Legszentebbet az oratóriumból, hol ötödfél hónapon át el volt helyezve, ünnepélyesen visszavitték, s másnap, vasárnap, reggel Szvorényi teljes segédlettel nagymisét tartott, alatta a tanári testület tagjai mind a hat mellékoltárnál bemutatták a szent miseáldozatot, az előző nap meggyónt tanúló ifjúság pedig hozzájárúlt az Oltáriszentséghez. Juhász 17-én este még lenn volt a templomban: sorra járta az oltárokat és, mikor társai mind eltávoztak már, ő ott maradt a főoltár előtt s térden állva még sokáig imádkozott. Másnap, erős köhögése miatt, csak az oratóriumból hallgathatta az ünnepi misét; harmadnap azonban, nagy örömére, könnyebben érezvén magát, lement a templomba s ott, a Mária-oltárnál, végezte miséjét; utoljára, mert a hirtelen beállott hideg napok nem eresztették le többé. Deczembertől kezdve, égész testében elterjedt csúzos fájdalmai miatt, már az oratóriumba sem járhatott el. E bajától azonban márczius elejére egészen megszabadúlt, s ekkor úgy tetszett, hogy a nyíló tavasz egészen lábra fogja állítani. Máskép történt. Asthmatikus fúladozása, mely a télen át ritkán s akkor is csak nappal fogta el, most hirtelen veszedelmesre fordúlt; éjjel is meg-megrohanta, mégpedig napról-napra rövidebb időközökben. Két hetenkint végzett szent gyónását márczius 11-én, egy egészen álmatlan éj után, ismételvén, ezúttal, mivel fogyni érezte erejét, az utólsókenetet is fel kívánta venni. Utána könnyebben érezte magát; felkelt, felöltözködött és segítség nélkül ment át szomszédszobájába. Másnap teljes rekedtség lepte meg s fúladási rohamai is mind sűrűbben jöttek. Márczius 17-én, vasárnap, reggel még egészen rekedt volt, délfelé azonban tisztúlni kezdett hangja s föladásai is enyhültek; de feltűnően bágyadtnak látszott. Egyik társának, a ki déltájban ment be hozzá — ápolóján kívül társai közűi is mindig volt nála valaki — olyan szomorúan említette, hogy napi imádságát nem végezheti el, mert összefolynak a betűk előtte, s egészen felderűit, mikor az elővette a breviáriumot s felolvasta neki a vasárnapi első hymnust és zsoltárokat. Délután két órakor elnehezedését jelentette az orvos Szvorényi- nak. Mindnyájan hozzá siettek társai. Korosszékében ült, mint rendesen, de nagyon kimerülve; Megtört szeme fénye azt mutatta, hogy perczei is meg vannak számlálva. De azért még eszméleténél volt s megismert ') 1895/6. évi Értesítő. 56. 1.
