Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
51 mindenkit. Boldogan mosolygott, társait maga előtt látván, s arra kérte őket, hogy mondják el felette a „Commendatio animae“-t, a haldoklókért való imádságot. A hitvallást társaival együtt mondta és a litánia1- beli feleleteket — „Könyörögj érette!“ — magára alkalmazva, első személyben — „Könyörögj érettem!“ —ismételgette. A végén, a mint sorban megölelték társai, megköszönte szeretetöket. „Köszönöm rebegte elhaló hangon — köszönöm! . . . Isten veletek! . . . Találkozzunk ott fenn az örökkévalóságban!“ . . . Kívánsága szerint díványára fektették le. Hanyatt fekve, mellén összekulcsolta kezét és imádkozott. Néhány perczczel később már haldoklóit s két óra múlva nyugodtan, minden küszködés nélkül elszenderült. — Megillető díszszel adta mag neki a tanári testület, élén tankerületi főigazgatójával, a kassai főgymnasium küldötteivel és meszsziről ide sietett rendtársaival egyesülve s az intézeti növendékségtől környezve, márczius 19-éu végtiszteletét s mutatta be 20-án lelkeüdvéért gyászajtatosságát. S meggyászolta nyilvános ünneplésével több hálás emlékezetű intézet is, melyek előtt szelleme fényével két évtizeden felül világított. És még sok más távolabb álló s különböző rendű iskola is csatlakozott ezek részvételéhez; mert „érintkezésben állt a fél ország tanférfiaival — írta róla igaz vonásokkal a Népiskolai Tanügy — kik mind ismerték kimagasló paeda- gogiai egyéniségét s érezték lelkesítő, javító, útbaigazító nemes hatását. És bámúlták, kik közelében letettek, papi, szerzetesi, nevelői erényeit, mély vallásosságát, bölcs mérsékletét, önmegtagadását, a legmagasabb fokig fejlesztett pontosságát, rendszeretetét, példányszerü kötelességteljesíiését, sokoldalú és alapos tudását, megbecsülhetetlen tapasztalatait, áldott jó szívét, anyagi helyzetéhez képest gazdag jótékonyságát s a tanúló ifjúság iránt táplált nagy és bölcs szeretetét, mely mindig ott ragyogott komoly szemeiben s még inkább tetteiben.“ *) Érdemeinek méltó elismerése, a királyi kitüntetés, épen útban volt hozzá; csak néhány napig kellett volna még rá várnia. Nem várt soha kitüntetésekre; ezt sem várta meg. A gyász után, mely Juhász Norbert halálával az egri főgymnasi- umot érte, nem sokára egy másik, hasonló következett. Az i n f 1 u e n z a- j ár vány, mely 1889 vége felé egész Európát félelembe ejtette, karácsony körül Egerben is föllépett s január közepe táján már annyira elterjedt, hogy, a tanúlók jelentékeny száma mellett egyidejűleg a tanári testület felét is ágyba döntvén, az iskolázást egy egész hétre megakasztotta. Szvorényi szinte dicsekedve jegyezte fel, hogy a veszedelmes bajt, mely a tanári testület legerősebb tagjait is letörte, egészen csak ő, a hetvennégy éves öreg, meg egy fiatal társa kerülték el. Csalódott. Az a pár napi gyöngélkedés, mely február vége felé, mikor az ‘) 1889,90. évi Értesítő. 157. s. köv. 1. 4-
