Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
28 ügyben a törvény világos rendeletét, nem pedig egy ministernek a politikai jelszavak szerint változó akaratát, vagy épen szeszélyét óhajtotta irányadónak. Alihoz meg épen nem lett volna semmi szava, hogy „rendes tanárokká csak oly egyének lehetnek, kik a kormány által kinevezett középtanodai tanárvizsgáló bizottságok valamelyikénél oklevet nyernek“ (18, §.), ha a javaslat harmadik fejezete szinte félremagyaráz- hatatlan felhívást nem foglal magában a tanító szerzetes rendek tagjaihoz, hogy — akár hitük elhagyásával is — lépjenek át az állam szolgálatába, a minister haladéktalanul kinevezi őket valamelyik állami gymnasiumhoz vagy reáliskolához s addigi szolgálati éveiket fizetésüknek minden ötödik év után emelésénél épen úgy beszámítja, mintha az állam szolgálatában töltötték volna azokat (35. és 38. §.). A felekezetien állam részéről ez a legalább is furcsa eljárás könnyen meg volt magyarázható. Felekezetien középiskoláit évről-évre szaporította; ezeket hát, hogy a felekezeti iskolák előtt tanerők dolgában is mintákul álljanak, így vagy úgy, képesített tanárokkal kellett ellátnia; ilyeneknek azonban, mert a tanári pálya után az idétt sem igen törte magát a fiatalság, nem voltak épen bőviben, azért a hiányzókat, a honnan tudta, onnan törekedett összetoborzani. Vallás, nem vallás előtte mindegy volt, neki csak tanár kellett, képesített, gyakorlott; ha tehát egy-egy okleveléig kinevelt szerzetes tanár odahagyta rendjét, tárt karokkal fogadta s mindjárt, még pedig nem az utolsó helyeken, alkalmazta is. Egy-két példa megtette hatását; a biztos állás, a szabad élet, meg a tehetségnek „a kölcsönös támogatás útján“ köny- nyebben érvényesülése számosakat elkábított, kik a rendi fegyelmet e vagy amaz okból magokra nézve elviselhetetlennek gondolták. Apostasiákról ettől fogva itt is, ott is egyre sűrűbben lehetett hallani. Kétség kívül nagy részök volt ebben azoknak a minősíthetetlen támadásoknak is, melyeket egy egészen új fajta, kosmopolitikus írócsoport — a politikai, társadalmi és erkölcsi életben vezérlő materia- lismus zsoldos hada — a katholikus egyház és intézményei ellen a politikai hatalom buzdító elnézésével kezdett és, a Németországban ekkor tájt — 1872-ben — megindúlt kultúrharcz hatása alatt, szinte őrjöngve folytatott; de azért a közoktatásügyi kormánynak csalogatás számába vehető szíves pártfogása nélkül távolról sem esett volna meg annyi kilépés, hogy a tanító rendeknek, a kisebb-nagyobb botrányokon kívül, ha a kilépések száma még szaporodni talál, előbb-utóbb tanárhiánytól kellett félniük. E szerint csak az volt hát még hátra, hogy a rendhői való kilépést, mely legtöbb esetben apostasiával volt egybekötve, a meghozandó középiskolai törvény is pártfogásába vegye; akkor az az eset állt volna be, hogy akárhány könnyű erkölcsű vagyontalan szülő — mint volt is rá példa — számításból fölvéteti fiát valamely
