Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
29 tanító reud növendékei közé, hogy egész ingyen kineveltesse és tanári oklevélhez juttassa; az anyagi és erkölcsi kártételt a vallással nem törődő társadalom úgy sem veszi komoly vétség számába, az állam pedig biztos állással jutalmazza. „Ily körülmények közt a tanító rendekre életkérdés — így szól többi közt az értekezlet jegyzőkönyve, — hogy a rendfőnökök, a püspöki kar támogatását megnyervén, tárják fel az államkormány előtt a mostani és a most készülő új helyzetet s mutassák ki neki, hogy a szerzetes tanító-rendeknek, mint ilyeneknek, törvényes jogosúltságuk van e hazában, és, hogy e törvényes jogosúlt- ságuk föltételeinek minden részt, de kivált intézeteiknek a tanári vizsgálataikon minden más tanárjelöltek felett kitűnt tanárokkal ellátásában is mindeddig derekasan megfeleltek s ennélfogva — az állam rendelkezésére álló tanerők mennyiségi elégtelenségét is számba véve — háborítatlan és csonkítatlan fennállásuknak közművelődésünket illető hasznos, sőt szükséges volta félre nem ismerhető. Lebeszélhetet- len erkölcsi kötelesség tehát, hogy vagy maga a kormány mielőbb intézkedjék, vagy a rendfőnöket engedje intézkedni akkép, hogy a tanító-rendek szerzetes tanáraikat a magok intézeteinek, ne az államiaknak számára nevelhessék s ekként a megjelölt követelményeknek és érdekeknek eleget tehessenek.“ Az érettségi vizsgálat, talán mert osztrák úton jutottunk hozzá, vagy, hogy sokan a tanúlók hiábavaló faggatásának mondták, a közönség többségét két évtized leforgása alatt sem tudta meghódítani. A javaslat mellőzni kívánta tehát legalább a nevét, mert a VIII. osztályt végzett növendékek a szerint is tettek volna valamiféle „zárvizsgálatot, melynek módozatait a minister határozta volna meg“ (27. §.). A tanári testület, akárhányszor vádolták is bizonyos szükebb körök túlságos szigorúságról, a tanúlőknak szükségen túl megterhelését mindenkor ellenezte s azért a javaslatbeli 30—32 heti óraszámot most is jóval alacsonyabbra, 26—28-ra, kívánta leszállíttatni; de az érettségi vizsgálat fentartását, ha csak a felsőbb iskolákba lépést mindenütt egyenlő szigorú és a kormány által ellenőrzött felvételi vizsgálathoz nem kötik, múlhatatlauúl szükségesnek jelentette ki, még pedig azzal a feltétellel, hogy benne a kormány közegének — a a főigazgatónak, vagy helyettesének — a mérték egye illőség szempontjából, ne a minister ilyen vagy olyan, hanem a törvény határozott utasítása szerint, mindenütt ugyanaz az a c t i v szerepe legyen. Általában erősen kifogásolta az értekezlet, hogy a törvényjavaslat kelleténél tágabb tért enged a minister, mint politikai pártember, szabad rendelkezésének. Legerősebb volt mégis e kifogása 9. §-nál, mely az egyes tantárgyakban elérendő czél meghatározását a köz- oktatásügyi minister belátásától teszi függővé. „Szerintünk — így szól e §-ra tett észrevétele — nincs az a jó törvény, melyet avatatlan
