Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
25 könyv a javaslat 4. §-ánál — önként következik, hogy a hit- és erkölcstan mind a gymnasiumokban, mind a reáliskolákban, mint kötelezett rendes tanulmány, osztályonkint legalább heti két órában taníttassák, e heti két óra a törvény által kiszabandó rendes órák számába belefoglaltassék, s a vallástani érdemjegy a kötelezett rendes tantárgyakéval egyenlő nyomatékú legyen.“ Ugyanitt említi fel, hogy akárminő jellegű legyen is valamely középiskola, a vallásos érzésnek és a vallásos érzésen alapúló egyedül igaz hazafiságnak együttes ápolása az összes tanároknak a törvény világos szavaival kötelességükké tétessék, mivelhogy ezt az iskolában az iskola segítsége nélkül sem a felekezet, sem a család nem biztosíthatja, „egyiknek sem állván hatalmában meggátolnia, hogy az irányavesztett iskola az éretlen tanulókat a vallási vagy a politika viták fövenyére ne vezesse és meg ne gyöke- reztesse bennük azt a szomorú meghasonlást, mely a polgárt a polgártól elválasztja s lehetetlenné teszi, hogy eszméik emelkedettsége által független, önérdeket lebirkozni tudó s mindenki jogait és szabadságát tiszteletben tartani kész polgárokká legyenek.“ Pedig ily emberek és polgárok nevelésére kell a középiskoláknak törekedniük, s azért az államnak a saját érdekében is kötelessége, hogy a középiskolákat e feladatuk teljesítésében támogassa, vagy arra rászorítsa. Méltán megkövetelheti ezt tőle a család, mely az állam nyugalmát és jólétét, a magáéval egybekapcsolva, csak úgy biztosíthatja igazán, ha az iskolák, melyeket sokszor nagyon keservesen fizetett adófilléreivel tart fenn, gyermekeinek jó irányú nevelésén és oktatásán vele kezet fogva munkálkodnak. Trefort a nálunknál előbbre haladt s a közoktatásban példákéi vehető nyugati államok középiskoláinak tanterveit nagyon jól ismerte, s intézkedéseiből mindenütt kiviláglott, hogy középiskolai oktatásunk állását azokéhoz törekedett magasítani. A javaslat szerkesztőinek mégis megengedte, hogy a görög nyelvet, mely pedig egyik művelt nemzet középiskolai tantervéből sem volt kiküszöbölve, a kötelezett rendes tantárgyak sorából kirekeszszék s csupán mint facultativ tantárgynak engedjenek neki helyet a tantervben „azon tanúlók számára, kik ezen előadásokra magokat beíratják.“ Annak a magyar középosztály nagy részében előbb is, akkor is erősen mutatkozó korlátolt felfogásnak akart ezzel engedményt tenni, mely, a középiskolai tanúlmányokat tisztán az Utilitarismus szempontjából nézvén, a nyelvtanítást is pusztán gyakorlati haszna után Ítélte meg s azért az élő nyelvek mellett a klasszikus nyelvek, legfőkép pedig a görög nyelv tanítását merőben hiábavalónak tartotta s a gymnasiumból való kiküszöbölését kívánta. Az értekezlet abban a nézetben volt, hogy a szorosan praktikus élet szempontjából épen oly joggal, mint a görög nyelvet, akár az egész algebrát s még sok egyéb tantárgyat, mint a tanúlók többségének
