Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896

Tartalomjegyzék

még a lehető legalkalmatlanabbúl beosztva,1) mikor az időszakok végén tartandó osztályozó tanácskozás is szintúgy ellenőrző egyszersmind, merőben fölösleges; azért megkérte, legyen rajta, hogy az országos közoktatási tanács öt helyett, az időszakoknak megfelelőleg, háromban állapíttassa meg a ministerrel az ellenőrző tanácskozások számát s idejöket az időszakok közepe tájára tűzesse ki, mikor az időszaki anyag fele már fel van dolgozva s a tanúlókat a legnépesebb osztályokban is elégszer ki lehetett kérdezni. „Mert — tette hozzá magán megjegyzések ép — nagy fáradsággal és idő vesztegetéssel fél munkát végeztetni ott, a hol kevesebb erővel s időt is kímélve egészet is lehetne végeztetni: az intézők részéről az ötletszerű kísérletezésre és a minden áron újítani akarásra való hajlandóságnak jele, a mi az óhajtott sikert a helyett, hogy biztosítaná, folyton-folyvást csak koczkáz tatja.“

A tanári testületnek az ellenőrző tanácskozások idejére és számára vonatkozó kívánsága teljesült. A két év múlva — 1876. július 22-én — kiadott új „Középiskolai rendtartás,“ mely lényeges intézkedéseiben véglegesnek volt tekinthető, a módszeres tanácskozásokat változatlanéi meghagyta (26. §.), az ellenőrzésre pedia: hat tanácskozást rendelt, de úgy, hogy az előbbi kifogásolt ötből csak hármat hagyott meg, s ezek idejéül az időszakok közepe táját jelölte ki; a másik hármat, melyek egyúttal osztályozó tanácskozások is voltak, az időszakok végén kellett megtartani (36. és 44. §.). Hanem a „nagy fáradsággal és idővesztegetéssel“ járó irásmunkák ideje — papírkorszaknak nevezték el — még csak most, az új rendtartás életbe lépte után, kezdődött igazán, mikor a tagadhatatlanúl sok fontos dolog mellett, melynek leírására régente ügyet sem vetettek, igen sok olyast is le kellett írni, a minek, a kik leírták, vagy a kiknek számára leírták, sem akkor, sem később soha semmi hasznát sem vették. Valóságos irás- versenyt támasztott a ministerium az iskolák közt s valamely intézet tanúlmányi állását úgyszólván abból Ítélte meg, hogy tanárai, jegyzője és igazgatója minő ügyesek az írásmunkák megszerkesztésében. Az iskolaév eleje és vége körül, mikor a kimutatások és felterjesztések írásán volt a sor, igazgatónak és jegyzőnek éjjelt is nappallá kellett tenniök, hogy írásdolgaikkal a kiszabott időre elkészülhessenek, s még így is, hogy legfőbb dolgaikat mellőzniük ne kelljen, kisegítőre is szorúltak, sőt, a jegyzőkönyveknél a sokszorosító géphez is hozzáfolyamodtak. Mert a kimutatásokat és jegyzőkönyveket — köztök a papír egész széliében sűrűn teleírt hat-hét íves módszeres értekezle- tieket is — egy ideig nem is párban, hanem három példányban írták, hogy a főigazgatón kívül a ministeriumnak is jusson belőlök; sőt

') 1. november harmadik, 2 január negyedik, 3. február negyedik, 4. május második, 5. június második hetében. — Hivat, iratok. 1873/4.