Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
18 — a mi nem ritka deákszokás — ismétlésébe nem kezd. Mert külö- nős súlyt kell helyeznünk arra, hogy a tanúié, a mit a tanár segéd- kezése nélkül is helyesen elmondott, a magáénak tarthassa, mivel ez önbizalmát növeli és éleszti tanúló-kedvét; ellenben lehangolódik kedve, ha időt és alkalmat nem nyer, hogy a mit bárhonnan elsajátított és a maga fáradsága gyümölcsének hisz, azt fel is mutathassa. Ott sem szólni azonban közbe, a hol ezt, mert szüksége van reá, megvárhatja a tanúló, annyi volna, mint gyötörni és lejáratni, a mi a szeretettel össze nem egyeztethető.“ Még egy hibára hívja fel a tanári testület figyelmét, az úgynevezett szájbaadás hibájára; a szeretetnek gyengesége ez — úgymond — mely a tanúlót, botlástól féltvén, akkor is ölben hordozza, mikor már rég meg kellett volna tanítani, hogy a maga lábán tudjon járni. Az a figyelmeztetése sem volt értéktelen, hogy a tanár, ha helyes és okos feleletet vár, a kérdést is helyesen és okosan tegye fel. „így aztán — ismételte más alkalmakkor is — nyolcz évi kitartó fáradságunk díjául megvárhatjuk és meg is nyerjük, hogy tanítványaink nagyobb része nemcsak tudója lesz annak, a mire tanítottuk, hanem egyszersmind jó vagy legalább tűrhető előadója is.J) Hanem ezek a módszertani értekezletek, akárminő jó szolgálatot tevőknek mutatkoztak is, ebben a formájokban sokáig nem voltak fentartliatók. A hol t. i. Trefort minister rendeletét, mint Egerben is, egész komolyan vették, ott, legalább az előadóknak, nagyon sokat kellett fáradozniok, hogy az időszaki értekezletekre kijelölt vagy kiválasztott kérdésekről alaposan, mennél gyakorlatibb szempontokból, érdekkeltő módon és, a mi talán legnehezebb volt, oly hangon értekezzenek és vitatkozzanak, hogy az ne tessék ki belőle, mintha társaikat oktatni akarnák, hanem inkább, hogy ők kívánnak tanúlni társaiktól ; a hol ellenben kelletlenül fogadták — s nagyon sok helyt fogadták így — ott csak úgy tessék-lássék módra bevittek a jegyzőkönyvbe némely általános, színtelen észrevételt s ezzel az egész módszertani értekezleten rövidesen átestek. De még az esetben is, ha mindenütt egyenlően szigorú pontossággal hajtják végre a rendeletet, biztosra volt vehető, hogy a havi értekezletek az örökös aprólékoskodás miatt el fognak sekélyesedni, az időszakiak pedig, mivel tanár tanártársai előadásainak hiányait vagy épen hibáit nem igen birálgathatta, merő általánosságokban mozgó színtelen eszmecserékké válnak lassan- kint; azért Trefort, hogy a rendelete nyomában itt-ott örvendetesen neki élénkült buzgóságnak, mielőtt lankadni kezdene, új ösztönt adjon, a módszertani értekezletek munkakörét tisztán gyakorlati alapon határozottabban köjelölte s ezekkel együtt az összes tanári értekezleteket is egészen újból szabályozta (1874. júl. 2.)* 2) *) Tanácsk. jegyzőkönyvek. 1872/3—1878/1. 2) Hivat, iratok. 1873/4,
