Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
» Ságból eredő megrögzött hanyagság. A kelleténél erősebb orvosság inkább ront, mint javít. A gyermek, ki megszokja, hogy kötelességét csupán a büntetés félelméből teljesítse, erkölcsi érzékében megtompúl s jellemében meggyöngül a helyett, hogy, a mire az iskolának törekednie kell, erősbödnék. A ki tehát az ingatag gyermeki hajlamnak jó irányt akar adni, a tévedések javítását a szeretet komoly figyelmeztetésén kezdje s úgy haladjon, ha kell, egész a legérzékenyebb büntetésig. „Nagyon fontos azonban a nevelő-tanárra nézve — így folytatja — hogy bölcsen meg tudja különböztetni, mely hiba az, melyet meg kell büntetni, s melyik ismét, melyet meg kell bocsátani; s az utóbbiak közé számítandók mindazok, melyek gyermeki vigyázatlanságból, a kitartó figyelem hiányából, a fejletlenségből s nem rossz hajlamból vagy — a mi bizony, sajnos, gyermekeknél is előfordul — romlottságból származik.“ Hiba, mely nem egyenesen az akarat műve, joggal alig büntethető. A hanyagság büntetésénél is számba veendő azért: tétlenkedés miatt maradt-e a tanúló készületien, vagy talán csak munkálkodó szellemének lassúsága, gyengesége, vagy épen hívat- lansága, vagy pedig merőben rajta kívül eső okok miatt, melyekért büntetéssel s épen a legérzékenyebbel tenni felelőssé egyátalán nem tanácsos. Orvosszerűi, hogy a készűletlenség sűrű esetei legalább gyé- rűljenek, azt a régi „áldozatos türelmet“ ajánlotta, melynélfogva a hivatását mindenek felett szerető nevelő-tanár a kötelességet bármely okból feledő tanúlóknak kitartó következetességgel folyton sarkokban van „bár igen rövid, de annál gyakoribb és mindig jóakaratot mutató kikérdezésekkel, meg a tanúlóban s a tanúló iskolai vagy házi viszonyaiban rejlő akadályoknak gondos kifiirkészésével.“ A tunyaságra hajlandóknak a délutáni előadások után, vagy szünetnapokon, akár csoportosan is, az osztályban visszamarasztását vagy oda rendelését ő sem tartotta mellőzendőnek, de csak ha a tanúlók a mulasztottakat az illető tanárok „munkás“ felügyelete alatt pótolják. „Legfontosabb marad — végzi — minden esetre a magunk részéről is szigorú lelkiismeretességgel s atyai jóakarattal nemcsak azon lennünk, hogy tudjanak, hanem tudhassanak is tanítványaink.“ Az iskolai büntetés elveire nézve mindenben megegyezett vele a tanári testület és a felsorolt módozatok figyelemben tartását is szükségesnek találta; de hogy a „Gymnasiumi rendtartás és fegyelem“ nem gondoskodott arról, hogy a középiskola, mely senkire sem kötelező, az oda nem való tehetségtelen, vagy megrögzött hanyag tanúlóktól, kik a jóakaratúak haladását is szemmel láthatólag gátolják, magát ideje korán megszabadíthassa, azt középiskolai oktatásunk fejlődésére felette károsnak, magára a társadalomra nézve pedig veszedelmesnek nyílvánította. Az is nagyon fontos kérdés volt, hogy a tanúlók előadó képességén, melynek fogyatékossága a vizsgálatokon s legfőkép az érett15 ___
