Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896

Tartalomjegyzék

16 ségieken tűnt fel szembeszökőié^, micsoda úton-módon lehetne valamit lenditeni. Szvorényi 1869/70. óta végleg fel volt mentve a tanítástól; ezentúl a tanuló ifjúságot már inkább csak egészében látta maga előtt s osztálylátogatásainál és a vizsgálatokon a hosszú idők tapasztalásain megélesűlt figyelmével kisérte fejlődését. Nem egy ízben figyelmeztette ilyenkor a tanúlókat az értelmesebb és elevenebb előadásra s figyel­meztetésének némi hatását itt-ott észlelte is; de a nagy többség elő­adását most is „majd nehézkesnek és szaggatottnak, majd éneklés- szerűen modorosnak és, a mi ezeknél is rosszabb, az előadottak értelmi hangsúlyozásában és színezésében felette tökéletlennek találta.“ Azt gondolta tehát, hogy nem tesz vele egészen hiábavaló munkát, ha meg­jegyzéseit, melyeket egyes esetekben négyszem közt, vagy kisebb-na- gyobb nyilvánossággal éveken át hintegetett, most, összegezve és általánosítva, az egyik módszertani értekezleten, okúlásúl a tanári testület figyelmébe ajánlja. És, közbevetőleg mondva, nem utolsó érdeme, hogy a mit hat év múlva a „Gymnasiumi utasítások“ s még sokkal később — 1891. és 1895-ben — a ministeri rendeletek e részt figyelmeztété- sűl elmondtak, vagy követésre ajánlottak, mindaz, s itt-ott szinte szó- ról-szóra, együtt van az ő megjegyzéseiben. „Régi meggyőződése így kezdi — hogy, mivel a gymnasiumi oktató-nevelés alaki oldala a gyakorlati életre tömérdek értékesíthető elemet foglal magában; sőt, mivel azt is bátran elmondhatni, hogy a fiatal ember alaki képzett­sége manapság nem ritkán magánál a tudás és ismeret tőkéjénél is liathatósb tényezője szerencséjének: növendékeink képzésének ez alaki oldala, hova a nyelvet és nyelvvel bánni tudást is sorozza, kiváló gondot kíván meg tőlünk.“ Nem azt akarja ezzel mondani, hogy a tanúlókból már a középiskolában érett, férfias, egészen szabatos elő­adókat képezzünk, mivel nagyon jól tudja, hogy a szép, szabályos és szabatos gondolkodás egyes megadományozott ifjaknál is oly képesség, melyet azok, már mielőtt az iskolába belépnek, alapjokban a természet és a jó házinevelés ajándékából bírnak; hanem csak is azon lomha, bágyadt, szabálytalan és ízetlen előadásmódra hívja fel a tanári tes­tület figyelmét, melyet e vidék gyermekeinek legnagyobb része hazul­ról hoz magával, s leczkefelmondásában, vagy vizsgálati feleleteiben lehetetlen bárkinek is észre nem vennie. A házinevelés hiányait a köznevelés ebben sem képes egészen pótolni, de a ferdeségeken a lehe­tőség határai közt javítani az iskolai is képes és köteles. — Az élőszó­beli előadást magasabb fokban fejlesztik legfelső osztályainkban az önképzőkör óráin, a prózai és a verses szavalatokon kívül, a szabad előadások számába vehető megokolt felszólalások, a szavalatok szóbeli bírálatai és a vitatkozások, de ezek csak az önként vállalkozóknak és csak ritkán nyújtanak az előadás képzésére alkalmat; azért első sor­ban magokat a napi feleleteket kell az előadó képesség gyarapítására

Next

/
Oldalképek
Tartalom