Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
97 Az adományozók hosszú névsorában a Schreyberéhez legközelebb Ti ti us Pius tudós minorita atyának neve tűnik fel, a ki azon évek alatt, míg Piranóban — Isztriában — élt, „szent hivatása mellett“ minden szabad idejét az Adria állat- és növényvilágának tanulásában töltötte. Roppant sokat és sokfélét gyűjtött, de nem haszonért, hanem a maga gyönyörűségére és távol hazája tanúló ifjúságának okulására; mert nagy kedve telt benne, hogy szerette hazájának ez úton idegenben is szolgálhat. Gyűjtéseiből lassankint egész sor kisebb tengeri növénygyűjteményt állított össze s 1862-ben „a m. kir. helytartótanácsnak a hazai tanodák részére minden önérdek nélkül, liaza- űúi áldozatkészséggel felajánlotta.“ A helytartó tanács egy gyűjteményt, díszesen rendezett kilenczven példányból állót, az egri gymnasiumnak is juttatott. Horváth Zsigmond a nagyszünet alatt útjába ejtette Piranót, hogy a ritka adományt személyesen is megköszönje. Titius Pius megörült a váratlan látogatásnak és szavát adta, hogy, mihelyt teheti, szakít magának időt s Dobó városát, melyet úgy sem látott még, meglátogatja. Nem feledte szavát. Jó három év múlva egy ködös téli este (1866. november 26.) egész váratlanul betoppant a cistercitákhoz. Megérkezését, mivel Eger közlekedésének viszonyait nem igen ösmerte, nem jelezte előre; úgy is tudta, hogy a cisterci- táknál, ha éjjel, ha nappal érkezik, mindenkor szívesen, örömmel látják. Kilencz napot töltött a cisterciták közt; megnézte, a mi Egerben megnézni való, s aztán, hogy „valami nyoma is maradjon hosszú itt-voltának“ — igy mondta — a már szépen felgyűlt kagyló-, csiga- és puhaállat-gyüjteményt, melyet ezúttal is egy egész nagy ládára valóval gyarapítóit, tudományosan berendezte, s tizedik nap, egyenesen Piranóba, visszaindúlt, azzal az ígérettel, hogy eljön még, legalább egyszer, felújítani az el nem felejthető magyar vendégszeretet emlékét.J) Nem volt rá többé érkezése; arczképét küldötte el maga helyett, gyönyörű kagylókkal, csigákkal s egyéb tengeri állatokkal és növényekkel.* 2) Titius Pius nevét jótevői között sok magyar középiskola feljegyezte ; Vrabély Mártonét csak az egri gymnasium évkönyvei őrzik, de a jótevők élén, a nagy alapítók sorában. A szeretet és a hála írta be a legelső helyek egyikére, a hála és a kegyelet pedig híven megőrzi ott mindenkor. A természettudományok története sem fog róla megfeledkezni. Répásról, Szepes megyéből, származott e tájra s itt károlyi György gróf mátrai uradalmának hűségben és becsületességben szintúgy, mint szakismeretekben is legkiválóbb tisztje volt. A botanikát, pályája egyik legfontosabb tudományágát, mindvégig nemcsak a gyakorlat, hanem a tudomány szempontjából is egész odaadással mü’) Igazgatói napló. 1866/7. 2) Tudósítvány. 1867/8.
