Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
16 hogy az iskola a tanulót ne egyszerre „lökje át“ a szakrendszerbe, hanem lassankiut, fokozatosan emelje fel annak körébe. Maradjon hát az osztályrendszer, a hová való, az elemi iskolában, de ott is a haladó, hogy a tanítók a felelősség terhét egymásra át ne háríthassák; a gymnasium alsó osztályai pedig kapcsolják össze a szakrendszert az osztályrendszerrel, de úgy, hogy a nevelés és az egységes vezetés érdekeit meg ne sértsék s a tanúlókat az V-ik osztályban kezdődő szaktanításra kellőkép előkészítsék. E szerint az alsó osztályokra nézve az az intézkedés ígérkezik leghelyesebbnek, hogy az előadandó tárgyak többsége — egyháziaknál a hittan is — az osztályfőnök kezében legyen, a többi tárgyakat pedig, különösen a természetrajzot és a mennyiségtant, melyekre a nyelvtanítással foglalkozók úgy sem igen adják rá magokat, egy másik tanár tanítsa. Két tanárnak és az igazgatónak kölcsönös megegyezésén alapúló eljárása a tanítás érdekét teljesen kielégítheti, az egységes vezetésnek pedig egyátalán nem áll útjában, sőt a tanúlókat az egyetlen tanár mellett szinte kikerülhetetlen egyoldalúságtól is megóvja. A III. és IV. osztályban, hol a tárgyak szaporodnak, három is lehet már a tanárok száma, és a szaktanítás, ily módon előkészítve, az Y. osztályban, az igazgató és az osztályfőnök felügyelete alatt, veszély nélkül beállhat majd; de mindvégig nagyon kívánatos, hogy a szoros rokonságban levő tárgyak egyazon kézben legyenek, s hogy az osztályfőnök a társtanároknál jóval több órában tanítson. A tanítás nyelvének kérdését épen csak érinti a javaslat negyedik pontja, mert Egerben, „a legmagyarabb vidék műveltségi középpontjában“ — a helytartótanács e részt a helyi és a nemzetségi viszonyokból merített tapasztalatok felterjesztését kívánta — szó sem lehetett arról, hogy a tanítás nyelve a magyaron kívül más is lehessen. Az ötödik pont a rendes tárgyak heti óraszámának leszállítását javasolja. „Az eddig megszabott óraszám — 24 az I. II., 26 a III. IV. VI., 27 az V. VII. VIII. osztályban — túlságos, és növekedése sem felel meg a tanúló korbeli haladásának.“ A házi munkásságot az iskola így is, úgy is meg fogja kívánni a tanúlótól, azért inkább egyes tanúlmányoknak nem múlhatatlan szükséges apróbb részletei szenvedjenek valami kis csorbát, mint hogy „a túlterhelés még a törekvő ifjúnál is kedvetlenséget vagy, a mi még sokkal rosszabb, kimerültséget okozzon.“ Pedig a fejlődő társadalmi élet egyre szélesebb körű műveltséget kíván s azért megvárja, hogy az iskola rendkívüli tárgyak tanúlására is engedjen időt a tanúlóknak. Elégnek tartja tehát a javaslat, ha a rendes tárgyak óráinak száma az I. II. osztályban 18, a 111. IV-ben 20, az V. VI-ban 22 és a VII. VHI-ban 23—24 lesz lietenkint.
