Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
15 sége és dologkerülése miatt panaszkodni.“ Végül a kettészakítást javaitoknak azt az állítását czáfolja ez a pont, liogy „korban tetemesen különböző tanulókat nem lehet egyazon törvények korlátja közt tartani.“ A tízparancsolat ellen — ez a czáfolat lényege — józan észszel nem lehet kifogást tenni, pedig az a gyermekkortól kezdve az aggkorig minden emberre szól; nem alkalmazható mindenik mindenkire, de mindenki megtalálja benne a magáét. így a gymnasiumi törvények alkalmazásában is tekintettel lehet és kell is lennünk ott, a hol szükséges, a kor és a fejlettség különbségeire, s a gymnasium körében szintúgy, 'mint a családban más eljárásban részesíthető a már felserdült, mint a még serdűlőfélben levő gyermek. A felső osztályi- aknak mindenesetre megengedhetők némely dolgok, melyeknek az alsó osztályaikra nézve feltétlenül tiltottaknak kell maradniok; sőt, esetleg, még a legfelső két osztályt is meg lehet a másik kettőtől egyben- másban különböztetni. Országszerte élénk vita tárgya volt az is, hogy a középiskolai oktatásban a szakrendszer maradjon-e meg, vagy, legalább az alsó osztályokban, a régi osztályrendszer álljon vissza. Az osztályrendszer hívei — az országos tanácskozmány megállapodása ezt mutatja — nagy többségben voltak; Juhász ellenben, bár, szigorú keresztény elveinél fogva, a nevelést, melyre az osztályrendszer hívei támaszkodtak, a tanításnál még a legfelső osztályokban is elsőbb rangúnak tartotta, tanártársaival együtt inkább a szakrendsztrhez húzott. A nevelés érdekeivel — ez a javaslat harmadik pontjának foglalatja — az alsó osztályokban, igaz, egyezőbbnek tetszik, hogy a növendékség egyazon nevelő kéz egyenletes vezetése alatt álljon; de az sem tagadható, hogy az oly tanár, a ki mind erkölcsi tekintetben, mind műveltség és tanűltság dolgában maga is ment legyen s tanítványait is meg tudja óvni bizonyos egyoldalúságtól, a legnagyobb ritkaságok számába megy. Azért az összes tárgyak tanításának terhét, ha mindjárt csak az alsó két vagy három osztályban is, egy-egy tanárra róni annyi lenne, mint a tanítás sikerét a nevelés sikerének biztosítása nélkül szántszándékkal koczkára tenni; mert egész természetes, hogy, pél- dáúl, az a tanár, a ki, tehetsége és hajlandósága szerint, a nyelvek tanítására szánta magát, a reálisabb természetű tárgyak tanítását, a mihez sem különös kedve, sem elég készültsége nincs, mellék foglalkozásának tekinti és azt az alapot, melyen nem ő maga fog tovább építeni, oly körültekintéssel és szilárdan, mint a ki az alap lerakásánál az épületnek betetőzésére is gondol, egyátalán meg nem vetheti. Egyébiránt a tehetségek fejlődésének folyamata, ha műveltségünk állását s az élet követelését számba veszszük, maga is azt kívánja, *) *) Mészáros Ferenez: A magyarországi katholikus gymnasiumok története. 33. 1.
