Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
91 nozni a pártszenvedélytől elvakúlt szélsők miatt liiába való erő- ködés lenne, hanem főkép, mert a nagy közönség sokkal fejletlenebb volt még, mintsem a Pyrker-féle törekvések megvalósítására szükséges eszközök megszerzéséhez a legcsekélyebb áldozattal is hajlandó lett volna hozzájárulni. Még könyvet is, a papságot kivéve, keveset olvastak ez időtájt s még kevesebben vettek Egerben; könyvkötő volt ugyan négy is, mert az elég drága iskolai könyveket, hogy tovább tartsanak, újra meg újra be szokták köttetni, s ebből, meg a papírárulásból mind a négy megélt valahogy; de önálló könyvkereskedés fen- tartására hiányzott az olvasó közönség. Mindössze az egy Plank Fe- rencz könyvkötő, a pesti könyvkereskedők bizományosa, tartott szerény kis fiók könyvkereskedést, hol az iskolai könyveken és kalendáriumokon kívül egyéb munkák is voltak kaphatók, különösen a pesti vásárok után, a mennyiben a csekély kereslet és a drága szállítás miatt a vásárok voltak legolcsóbb alkalmak a megrendelt vagy a bizományba kapott könyvek szállítására. A könyvkereskedés gyorsabb fejlődésének a csekély keresleten kívül a szigorú censura is útjában állt. Könyvkereskedés csak a kir. könyvvizsgáló főhivataltól nyert engedélylyel volt nyitható, s a kereskedő összes könyvszállítmányait a könyvvizsgáló jelenlétében bonthatta fel és csak azután küldhette szét, vagy állíthatta ki boltjában. Mivel pedig a censura nemcsak — a mi helyes is, szükséges is — a vallás és az erkölcs ellen támadó, vagy a társadalmi rend felforgatására czélzó munkák megjelenését vagy terjesztését akarta meggátolni, hanem leg- főkép arra törededett, hogy a kormány politikájának szóvátételét minden áron megakadályozza, a vidéki könyvkereskedők, mintsem űzletö- ket egy-két ily könyvnek véletlen meghozatala miatt bezárassák, inkább nem vásároltak semmiféle könyvet, hanem megmaradtak könyvkötő űzletök mellett tisztán bizományosoknak. Vidéki városokban, a hol gymnasium volt, az igazgatót szokta a helytartótanács a könyvvizsgálattal megbízni. Rezutsek, mint elődjei, tisztjéhez híven, számba vette a Plank Ferenczhez érkezett munkákat s ezekről általános jelentést tett, a lyceum nyomdájából kikerült könyvek megfelelő számú példányait pedig a főigazgatóság utján felküldte a királyi könyvvizsgáló hivatalnak. Itt is, ott is kevés dolga akadt. Plank Ferencz, a városi és a vidéki papságnak meg néhány könyvbarátnak rendes szállítója, a tiltott könyvek becsempészésének még gondolatától is távol volt, a lyceumban megjelent munkákért pedig az érsek által megbízott nyomda- igazgató kanonok volt felelős. Úgy látszik azonban, hogy a könyvbíráló íohivatal elvárta volna Rezutsektől, mint könyvvizsgálótól, hogy a lyceumban nyomtatott könyvek kéziratáról is tudomást vegyen, mert 1834-ben Udránszky főigazgató útján kimerítő jelentést kér tőle, hogy az érseki lyceum könyvnyomdájából akkor tájt kikerült „Reílexiones
