Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
8 verték belőle, az oltárokat és a képeket összezúzták és kiszórták, a szentedényeket elrabolták s az így megszentségtelenített templomot Ungnad katonáinak fegyvereivel a magok számára lefoglalták. Elképzelhető, hova süllyedhetett az erkölcsi élet, mikor a fegyel- metlenségben épen a fegyelem őre, a várkapitány, járt elül példájával; a vallási egység megbontásával felszabadúlt a féktelenség és áradatként magával sodort nemest és pórt, katonát és polgárt, a csekély számú egyháziakat sem kímélve. Radéczi püspök, papok nélkül, egymagában tehetetlenül, fájó szívvel látta, mint megy veszendőbe a maradék kisded nyáj, s mint törlődik le a katholikus Egerről a régi hit jellege. Alkalmas papok nevelésére se módja, se ideje nem volt, a Jézus-társaság fejéhez fordult hát s atyákat kért tőle; azok hitbeli buzgósága, szigorú erkölcse és megostromolhatatlan tudománya, úgy hitte, megtarthatja az egyháznak még el nem pártolt híveit, az elvadult fiatalságot megszelídítheti s az elámítottakat visszahódíthatja. Csak egy jezsuita atyát kaphatott, Leleszi Jánost, 1578-ban,1) többet a Társaság feje nem küldhetett. Leleszi úgy találta, hogy Eger népe alig különbözött valamit a töröktől elfoglalt városok népétől: hite semmi, erkölcse elvadúlt, a gyónást régen elfeledte, a szent mise-áldozatra sokan alig emlékeztek; az egész városban egyetlen oltár volt s azon, tiszteletlenül, közönséges faedénykében a legméltóságosabb Oltáriszentség. A protestáns pásztorok, a mint hírét vették a jezsuita atya megérkeztének, izgatták, bujtogatták, rémítgették a népet, hogy a már pusztán neve után is félelmetes jezsuita prédikácziójának hallgatásától elriaszszák; de Leleszi győzte buzgósággal s példájára és prédikálására nemcsak a hívek erősödtek meg Intőkben, hanem a tévelygők is vissza kezdtek térni elhagyott Intőkhöz. Késő volt. Az izlam réműletes veszedelme küszöbön állott már, hogy a rombolást, melyet a pártviszály kezdett és a Protestantismus folytatott, teljessé tegye. Eger 1596. október 14-én a török kezére jutott, s az egész megyére és a szomszédos területekre is kiterjesztett pasalik székhelyévé lett. A püspök káptalanjával együtt az egyházmegye északi részébe szörúlt s Jászón, Kassán hol vonta meg magát, a protestánsoktól itt is folyton-folyvást zaklatva. Egerben csak a törökkel jött görögök kaptak templomot, az Agoston-rendiekét, melyet legkönnyebb volt helyreállítani; a protestánsok is, legalább a vivéken, a török kegyelméből szabadon élhettek vallásuk szerint. Egyedül a katholikusok voltak mindentől, még a hit vigasztalásától is megfosztva; az egész vármegyében sehol egy papjok, a gyöngyösi ferenczi szerzeteseken kívül, a kik, mivel a sebesültek ápolásával nagy szolgálatot tettek a töröknek, a pasáktól kegyelmet és a protestánsok támadásai ellen ’) Hist. Soe. Jesu. P. IV. L. 6.
