Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
81 székre helyettesül Kállay Istvánt nevezte ki. *) A Keglevich-párt vezérei elérték végre, a min régóta fáradoztak, hogy Pyrkert, béketü- réséből kihozva, szokatlan intézkedésre kényszerítették. Most teliát hogy a jogosság látszatával küzdhettek ellene, az egész megyében megindították az izgatást, hogy a legközelebbi általános tisztújító és követválasztó gyűlésen necsak diadalt arassanak, hanem hogy a konzervatív párt összetörésével a megye felett néha napján birt korlátlan ural- mokat állandóvá tegyék. Nyolcz hónapon át mindkét részről szakadatlanul folyt a küzdelem a pártok erősítésére, s a mint a választás napja közeledett, az izgatottság is egyre nagyobb lett. A Keglevich- párt nem mint komoly ellenfél, hanem mint ádáz ellenség állt szemben a konzervatív párttal, vezetői akarata szerint mindenre készen, csakhogy az ellenpártban mennél nagyobb kárt tehessen. S az ellenségeskedés a családok útján az iskolába is behatott; a tanúlók a szülői házban eltanúlt gúnyoló és gyalázó szavakkal sértegették egymást és nem egyszer össze is verekedtek. A választást megelőző nap (1833. okt. 21.) mikor a Kállay-párti választók mind bevonúltak már a városba, a Keglevich-párt kortesvezérei úgy látták, hogy biztosra vett győzedelmök nagyon is kétséges. Pártjokból csupán a tiszavidéki nemesség volt még hátra; estefelé megérkezett ez is és az eléje ment nemességgel felszaporodva vonúlt keresztül a városon. A mint a plébánia elé ért, Keglevichet, a pártvezért, és Ragályit, követjelöltjét, éltetve és Pyrkert, Kállayt meg a „papi pártot“ szidalmazva, a helyett, hogy, a hova szándékozott, Keglevich szállásának, a Oroszlán-fogadónak, — most Samassa érsek ajándékából a királyi törvényszék épülete — tartott volna, lovon ülő kortesvezéreinek vezetése alatt a lyceum és az akkor épülő székesegyház közt gomolygó s a Pyrkernél szállt Kállayt éltető gyöngyösi és gyöngyösvidéki nemességnek rontott, hogy a tüntetést megakadályozza. Rémitő verekedés támadt. Némelyeket a megvadúlt lovak gázoltak el, mások a fokosok csapásai alatt estek össze, sokan késszurást kaptak, többeket golyó sebesített meg. A gyöngyösiek a nem várt támadástól meglepetve meghátráltak és tanyájokra, a cisterciták majorkertjébe, futottak, hogy felfegyverkezzenek és, pártjoknak útközben előtalált embereivel megerősödve, halottjaik- és sebesültjeikért bosszút álljanak. A Keglevicli-pártiak is, kik azzal a hírrel izgatták egymást, hogy a szép rendben bevonúló tiszaiakat a gyöngyösiek támadták meg, tanyák szerint csoportoséivá s késsel, fokossal, pisztolylyal felfegyverkezve halálra keresték a Kállay-pártiakat. A hol a két párt emberei összetalálkoztak vér folyt mindenütt és szörnyű szitkozódás hallatszott. A győztesek a menekülők után korcsmákba, sőt magán házakba *) Szederkényi i. m. IV. k. 6
