Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894

Tartalomjegyzék

82

is berontottak és törtek-zúztak mindent, a mi útjokba akadt. A beállott sötétség vetett véget a vérengzésnek.

A Keglevich-párti nemesség, a mint vezérei előre megállapították, másnap már hajnal előtt elfoglalta az előtte szabálytalanéi megnyitott megyeliáz termét s a városi polgárság és a jogászság egy részével vegyesen még a folyosót is megtöltötte; így akarta biztosítani magának a győzelmet, melyet rendes úton, főkép az előző napi vérengzés után, nem remélhetett többé. A később, virradatkor érkező Kállay-pár- tiak jogosan megillető helyöket követelték a megyeházán, de a tömeg — részben nem szavazó — még a folyosó torkolatát is elállta és a kortesek biztatására csúfolódással felelt a követelésre. A gyöngyösiek, az erőszakoskodás felett elkeseredve, az őrök szuronyos fegyvereit, melyek a kapualjában sorban álltak, felkapták és az előbb gúnyolódó, most a szuronyok láttára rémülten sikoltozó benn szorúlt tömegnek rontottak. Iszonyú öldöklés támad, ha a főjegyző, ki a sikoltozásra még épen jókor ott termett, közbe nem lép s azzal az Ígérettel, hogy felsiet és, a hívatlan népséget kiparancsolva, helyet csinál a Kállay-pártnak, le nem csitítja őket. A megrémült tömeg a főjegyző után a folyosó vaskapuját rögtön becsapta s a Kállay-párt egészen künn rekedt.

Fent a teremben és a folyosón pedig zúgott, forrongott a Keg- levich-párt, követjét is, alispánját is kikiáltotta és zászlóit az ellenpárt gúnyolása és szidalmazása közt a tanácsterem ablakain kitűzte. Az így kijátszott Kállay-párt a gúnytól és szidalmazástól felingerülve, kővel kezdett dobálni az ablakokra, a Keglevich-pártiak meg széket, padot összetörtek s annak darabjaival dobálták az ostromlókat. E közben egyre folyt az izgatás Pyrker és a „papi zsarnokság“ ellen, mire a felbőszőlt tömeg szörnyű káromkodás közt neki esett az érsekfőispánok képeinek és összehasogatta, a Pyrkerét pedig, miután összeszurkálta az alaut tomboló és dobáló ellenpártiaknak gúnyolva mutogatta s végül fej ökre dobta.

A képrombolás híre hamar szétfutott a városban. A félénkebbek az előző napi vérengzések ismétlődésétől féltőkben bezárkóztak, a bátrabbak, köztök tanúlók is, kíváncsiságból a megyeház felé tolongtak, hol még szakadatlan folyt az iszonyú lárma és szitkozódás: kövek repültek az ablakok felé, az ablakokból pedig, mivel padok és székek nem voltak már kidobálni valók, a fal szögleteiből kitördelt malterdarabok hulltak a tömegre. A rettentő izgalmak közepeit, a megyeház termében történtek után, Pyrker élete veszélyeztetése nélkül nem mehetett a gyűlést megnyitni, el akarta hát halasztani a választást, míg a zavargások le nem csillapodnak; de a Keglevich-párt, a helyzetnek feltétlen ura, a főispán elhalasztó rendeletének ellenére törvényesnek mondta ki a gyűlést és jelöltjét, Ragályi Tamást, a helyettes alispán jelenlétében „egyhangúlag“ követté választotta és a választásról kiál-