Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
78 úgy rendezte be, hogy a heti szüneteken a gymnasiumi tanűlók is, még pedig külön és egész ingyen, látogathassák. Egyidejűleg a város szépítésére és a közönség műveltségének fejlesztésére és minden áldozat meghozására kész volt. Először is azt akarta, hogy a felsőbb iskolák számára épült nagyszerű lyceummal szemben hatalmas székesegyház emelkedjék s belőle a vallásossággal együtt a művészi egyházi zene és ének szeretete is kiáradjon; azért, a mi Magyarországon akkor alig volt még ismeretes, kitűnő erőkből teljes templomi zene- és énekkart szervezett és, hogy az énekkarnak új meg új erőket neveljen, ének- és zeneiskolát is állított. Ez úton remélte, hogy az újabb nemzedék az akkorinál minden esetre fejlettebb ízlést és több oldalú míveltséget szerezvén, a parlagi erkölcsök szelídülni fognak, a netalán művészetre hajló ifjak pedig, kiknek tehetsége alkalom híján örökre rejtve maradna, tehetségök kimutatására és legalább a magasabb képzés első alapjának megszerzésére alkalmat nyernek. Ezen kívül udvarában papjainak és a város míveltebb családjainak jelenlétében hol egy-egy kiválóbb művésszel, hol a templomi ének- és zenekar kiválóbb tagjaival hangversenyt és kamarazene-előadásokat rendezett. Reményi, kit ő neveltetett, már mint grammatista szerepelt az udvari hangversenyeken. Egyszersmind Olaszországban szerzett és folyvást gyarapítani szándékozott gazdag gyűjteményével egy tekintélyes képtárnak akart alapot vetni, hogy benne a műveltebb közönség nemes élvezethez jusson s idegeneknek is legyen majd miért Egerbe elfáradniok. Azonban neki is, mint általában a kiváló embereknek, a kik valami nagy gondolatot forgatnak fejőkben, megvolt az a hibája, hogy nem tudott sokáig várakozni; látni óhajtotta fáradozásának gyümölcsét és, hogy mennél hamarább megláthassa, érését siettetni törekedett. A finomabb műveltség és a szelídebb erkölcsök terjedésének akadályait, helyesen, a megyei nemesség vezér férfiaiban látta, kik úgy a társadalmi életben, mint a politikaiban is a szélsőségek felé hajolva, a szabadosságra amúgy is nagyon hajlandó köznemesség erkölcsét egészen elparlagiasították. A nemesség ősereje, megfelelő gazdagságával, más légkörben, más vezetők alatt, nagy dolgokat mívelhetett volna; így azonban, parlagon maradva, vad tivornyákban és kegyetlen tréfákban tört ki, mint a hogy az eke nem járta ős televény föld ereje is a dudvának magasra növelésében nyilatkozik. Ennek az ős erőnek kipallérozására tette fel Pyrker minden erejét, de nem a helyes úton indult meg nagy czélja felé; a melyik legközelebb volt hozzá és legrövidebbnek tetszett előtte, arra lépett: a politika útjára, melynek tekervényei merőben ismeretlenek voltak még előtte. Hazájától távol nem nyílt alkalma, hogy a nemzeti reformtörekvéseket történetök egész folyásában szemügyre vehesse s így, a
