Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
79 mire törekednie kellett volna, szabályozásuk helyes módját sem tudta eltalálni. Nem ismerte a magyar ember természetét, annál kevésbbé a megyei ellenzékét, mely a múltkori megtántorodás óta nagyon el volt keseredve a szégyentől és csak alkalomra várt, hogy visszanyert erejét kimutathassa. És ő a helyett, hogy az ellenzék vezéreit, kik az ő műveltségében a magok parlagi erkölcseinek elitélését látták, magához törekedett volna édesgetni, társadalmi téren, a megyeház termén kívül, nem igen érintkezett velők s ezzel legsebhetőbb oldalukon, büszkeségükben, sértette meg őket, végkép elidegenítette magától, párt- jokban való állásukat még jobban megerősítette s úgy szólván maga nyújtotta nekik a keresett alkalmat arra, hogy tetteit mind félre magyarázzák, őt magát az értetlen tömeg előtt az alkotmányos szabadság és a nemzeti haladás ellenségének híreszteljék és legnemesebb törekvéseinek pusztán ellenkedésből is minden áron gátat vessenek. Mindjárt a legközelebbi tisztújításnál (1828.) kitűnt, mennyire nem ismerte Pyrker megyéje helyzetét. A nemességet úgy akarta elvonni vezére befolyása alól, hogy az első alispáni székre Dobóczky Ignácz tiszteletbeli megyei főjegyzőt akarta megválasztatni. Dobóczky, a megye egyik legelőkelőbb családjának feje, nem csupán családi összeköttetései, hanem széles körű ismeretei és kiváló társadalmi műveltsége miatt is első rangú tekintély volt a megyében; de az ellenzék vezérei már azt is bűnűl rótták fel neki, hogy távol maradt dobzódá- saiktól, azt meg épen nem bocsátották meg neki, hogy Pyrkert, a híre után német papot, főispáni székébe beiktatásakor ő üdvözölte. Most tehát, csak azért is, mivel Pyrker támogatásában részesült, a gyanúsítás, az erőszak és a vesztegetés összes fegyvereivel ellene támadtak és megbuktatták, csakhogy visszanyert hatalmokat az eleve gyűlölt Pyrkerrel szemben kimutassák. A választás után diadaltól és bortól mámorosán hullámzott a tömeg az utczákon s a gúny és gyalázkodás minden nemével illette a megbuktatott Dobóczkynak és Pyrkernek nevét. Dobóczky a méltatlanságokon elkeseredvén, még tiszteletbeli hivataláról is lemondott; Pyrker azonban a szenvedett vereség miatt ugyan bosszankodva, de kedvét el nem veszítve csak annál buzgóbban látott nagy terveinek megvalósításához, mert abban a hitben volt, hogy a most még elvakított ellenzék higgadtabb része, a mint meg fogja ismerni, méltányolni tudja majd a város és a megye műveltségének emelésére czélzó nemes szándékát. Ezen kívül pedig arra is számított még, hogy annak a kényes természetű fenyítő pernek befejezése, mely az ellenzék vezérei, Keglevich gróf és társai, ellen a húszas évek elejétől kezdve folyt, az ellenzék komolyabb elemeit ki fogja vonni a Keglevichék vonzóköréből.
