Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
50 ben, s arra is kérte, hogy javíttassa meg a roskadozó épületeteket, még részletes költségvetéseket is terjesztett fel — az osztályok új felszerelésére 623 frt. 30 kr. volt a költségvetés — hogy siettesse az ügyet; Ígéretet mindig kapott, de pénzt sohasem. Az igazgató és a tanárok buzgóságának jele, hogy, mint a nagyváradi igazgatónak tudakozására írt válaszból kitűnik, valamelyes természetrajzi gyűjteményt a magok megkuporgatott fillérein és adományok utján szereztek, hogy legyen mihez kötniük magyarázatukat. J) Az is zokon esett neki, hogy a major-kertet, melyben azelőtt tavaszszal a gymnasiumi ifjúságnak játszó helye is volt, 1787-ben a kincstár bezáratta. Schuman kért, könyörgött. hogy a szükséges játéktól, melyet a tanúlók a tanárok felügyelete alatt és részvételével szoktak űzni. ne foszsza meg az ifjúságot; a kincstár nem engedett, a kertet az adományozó Barkóczy püspök szándékának meghiúsításával bérbeadta. A miatt is sokszor panaszkodott a főigazgatónak és a helytartótanácsnak, hogy tanártársai, a városban szétszórva, magánházakban, egymástól és az intézettől távol lakván, egymást az iskolán kívül, főkép esős időben, a feneketlen sár miatt, alig láthatják, pedig úgy is, mint tanároknak, ügyes-bajos dolgaik meghányása-vetése végett, úgy is, mint papoknak, a templom közelsége miatt, nagyon alkalmas volna a cisterciták volt kolostorának — akkor már, tudjuk, bérháznak — egy emelete; adja át azt nekik a kicstár ingyen, mint Rozs- nyón, vagy tűrhető bérért, mint Kassán átadta. A kincstár ezt is megtagadta. Többször hívta a főigazgatót, jöjjön le és tekintsen körül, az ő szavára talán könnyebben hajlik a helytartótanács. Maga nem jöhetett; egyszer, 1793-ban, leküldte helyettesét, Sahlhausen Móricz bárót; ez látta a tarthatatlan helyzetet, bámulta a nagyon szűk viszonyok közt élő tanárok lelkes türelmét s megígérte, hogy latba veti minden erejét, ha segíthetne valamit súlyos helyzetükön. Sem ő, sem a főigazgató nem tudott segíteni. Végre fáradni kezdett a sok sikertelen küzdelemben; szelíd, nyájas halovány arczán az elkedvetlenedés nyoma mutatkozott, s néha betegeskedett is. Ilyenkor nyugtalanság fogta el és egyre erősödött benne az a vágy, hogy félre vonúlhasson a világtól és, a mi ideje még hátra van, békében Istennek áldozhassa. Nem szűnt meg szerzetes lenni, mint szerzetes akart hát meghalni, az osztrák cistercita kon- ventben, melynek fejével jó barátságban volt. 1795. elején tudatta szándékát a helytartótanácscsal s hivatalától való felmentését kérte. A helytartótanács, mint az igazgatói tisztségre kiválóan rátermett férfiút, nem szívesen és ismételt kérésére is csak 1796. június végével mentette fel s tizenöt évi önzetlen munkálkodásáért 125 frt „remuneration rendelt neki. Rend- és tanártársai a püspök és a város közön') Consign. Epist. Offie. 1786/,.
