Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
51 sége sajnálkozva vettek búcsút a derék férfiútól, ki a nehéz körülmények közt is mindvégig tiszteletet tudott szerezni az intézetnek, melyet igazgatott. Vele együtt egy volt rendtársa, Ujfalussy László, is megvált a tanári pályától. Utódjául, egyenesen az ő tanácsára, a még itt maradt két volt cistercita egyikét, Pászty Rajmundot neveztette ki a helytartótanács. Pászty volt igazgatójának és barátjának nemcsak örökébe lépett, hanem nyomdokaiban is törekedett járulni. Mindenek előtt a gymnasium és a templom épületének javítását és az osztályok bútorzatának megújítását sürgette, a mire elődje határozott Ígéretet nyert. Hanem a kormány, melynek a franczia forradalom egészen elfoglalta figyelmét, az ígéretekből semmit sem teljsített, sőt a templom értékesebb ezüst szerelvényeit is felvitette Budára. A templom egyéb szerelvényeiben is tömérdek kár esett. Ezekre, a cistercita konvent feloszlatása óta, egy állami sekrestyésnek kellett volna gondot viselnie, a kinek bent a kolostorban volt lakása; hanem az, főkép az utóbbi időkben, nemcsak gondatlan, hanem annyira iszákos is volt, hogy gyakran már reggel sem lehetett hasznát venni. Ilyenkor a felügyelő asszony leányai végezték a sekrestyés dolgát, a kik aztán, ezen czím alatt, szabadon jár- tak-keltek a sekrestyében és a templomi ruhákban kényök-kedvök szerint gazdálkodtak; 1798-ban még a „Sodalitas Mariana“ ötszázhatvan- négy forintos labarumának nehéz arany rojtjai is elvesztek. Pászty igazgató ajánlkozott, hogy a hallatlan rendetlenség megszűntetése végett magára vállalja a templom felügyeletét is, csak adjanak neki és hivatalának helyet a kolostor épületében. Sahlhausen Móricz báró, a főigazgatóságban 1796. óta Török Lajos gróf utódja, támogatta kérését és a helytartótanácsnál 1798-ban ki is eszközölt számára két szobát, a kolostor második emeletén. Azt is megígérte, hogy a gymnasium épületét, melyet hét év óta még csak ki sem meszeltek, rendbe hozatja, főleg mikor a roppant szélvész (1798. május 21.) a templom és gymnasium tetejét is felszaggatta; de ő sem tudott elég költséget kieszközölni. A pusztúlás egyre nagyobb lett hát, egész addig, míg 1800. augusztus 23-án a városban dühöngött tűzvész a templomot, a kolostort és a gymnasiumot is romhalmazzá nem változtatta. Ily körülmények közt Pásztynak nagy lelki erőre volt szüksége, hogy az ekkor már nagyon vegyes tanári testülettel a gymnasium régi jó nevét úgy a hogy megőrizhesse. A csekély tanári illetékkel, melyet most legalább rendesen megkaptak, ő és volt cistercita társa, Marsalkó, szűkén bár, de valahogy mégis beérték, mert csak a magok személyéről kellett gondoskodniok; de a világi tanárok, családjok eltarthatása végett, természetes, mellékkereset után is néztek ; az óraadás otthon, lakásukben, szokássá lett, ez pedig melléktekintetekkel, hiányok, sőt hibák elnézésével járt és a tanítás sikeréhez szükséges szigorú, egyen4*
