Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
5 előőrsöt a másik után, míg végre az erősség megadta magát a nyelv- tudomány hatalmának. — íme igy ir Müller Miksa1) a tudomány e győzelméről, melynek eredménye lön, hogy egy ismeretlen nép és nyelv föltámadt rég elhantolt sírjából és él a tudomány nagy hasznára és dicsőségére; vannak róla kiadásaink, fordításaink, nyelvtanaink, szótáraink; s tudjuk, hogy amaz ékiratok Kürosz, Dareiosz, Xerxesz, I. Artaxerxesz, II. Dareiosz, Artaxerxesz Mnemon és Dareiosz Okhosz felől szólanak. íme egy rég kihalt és elfeledett ősnyelv és nép újra feléledése és halhatatlansága azért, mert volt már Írásba foglalt nyelvi terméke, mely bár csak száraz történeti adatok följegyzése volt, mégis kivívta utóbb a tudományos világ figyelmét és vas szorgalmát kibuvárolása iránt! Mit szóljunk ezzel szemben oly irodalmi termékekről, melyek költői mesterművek, minők Homérosz hőskölteményei is ? Ó ezek nemcsak élnek, de tudalmába is átszivárogtak a müveit emberiségnek, sőt a műveltségnek mintegy sarkköveit teszik! Nem igazolják-e tehát fönnen az ismert elvet: „Nyelvében él a nemzet!?“ . . . Igen, nyelvében! És ha ellenvetik is, hogy ime Beigium a franczia nyelvet vette át és saját ó-flamand dialektusát elhanyagolá s mégis él: ellene harsogjuk: „Nyelvében él a nemzet“; mert ha Belgium él is, de él mint állam, amennyiben pedig a nemzet elnevezésre is aspirál, legújabban ép ezért mozgalmat indított feledésbe ment óflamand- nyelvének újból való fölélesztésére. És ha fölhozzák ellenvetésül Svajczot, hol három, t. i. franczia, német és olasz nemzetiség lakik, tehát külön nemzeti nyelv nincs, de az állam mégis szabad és független: ellene harsogjuk: „Nyelvében él a nemzet“; mért hogy S vaj ez szabad és független, köszönheti a többi európai állam nemzetközi szerződésének; azért kölcsönös féltékenység tartja fönn, mely amint megszűnnék, azonnal vége lenne Svajcz külön államiságának ép úgy, mint ahogy nincs külön nemzetisége sem . . . Mondjanak tehát bármit, rendületlenül áll ez: „Nyelvében él a nemzet és semmi másban!“. . . És amily igaza van KöLCSEY-nek, midőn azt mondja, hogy emberek teszik a hazát s nem az élettelen dombok és halmok, melyek egyforma érzéketlenséggel adnak helyet bármely népnek, — ép úgy igaza van Kisfaludi SÁNDOR-nak is, midőn így ir: „Amely nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája, csak szállása; nincs hazafisága, mert nincs hazája: és csak a szerencsés időknek tulajdoníthatja, hogy az ilyen nem nemzetet, hanem csoportot más nemzet el nem nyeli. Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv“. . . 2) 1) Újabb felolv. I. 2) Himfy előszava 1807.
