Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
6 Ezek igy lévén, a tudomány azonnal szakított Pkato nézetével a szépirodalom dolgában s igyekezett kilépni passzivitásából, amint derengeni kezdett azon módszernek hajnala, mely szerint kezelendő s megítélendő a költői termék. És erre a lökést, mondhatjuk, a többek között a művelődés, a polgárosodás történetének tanulmányozása adta meg, melynek egyik alapvető tudósa, Guizot, e nagy elvet mondja ki: „A történetíró hatoljon az emberi lélek bensejébe . . . Tanulmányozza, írja le, beszélje el mind azon eseményeket, átalakulásokat, forradalmakat, melyek az ember bensejében végbe mentek; s ha ebben czélt érne, meglenne a polgárosodás története. . . .l<1) Ez az a fénysugár, mely a mélységekbe világít s mely megtanít, hogy az emberi szellem minden nemű alkotásai, melyekben beusejét kinyilatkoztatja s lelki tartalmát lerakja, tehát az irodalmi termékek is nem csupán elszigetelt szeszélyei valamely izzó agyvelőnek, hanem az egykorú erkölcsi s szellemi áramlatok .lenyomatai s bizonyos szellemi, hangulati állapotok jelei. Ezért lön behatóbb tanulmányozás tárgyává az irodalom, s igy alakitá át e tanulmányozás Francziaországban hatvan, Németországban száz év óta a történelmet . . . Azonban ne előzzük meg magunkat ez eszmék tovafiizésével; vegyük fel a'keresztszálat is, melylyel ezek végezetül himes szövetet alakitni hivatvák. II. A magyar irodalomról s annak történetéről akarok ugyanis szólni, amint azzal tudományos világunk bánik. Mert hogy irodalmunk nemcsak van, de' adtunk is világirodalmi mestermüveket, minők Eötvös „Karthauzija,“ Madách „Ember tragédiája,“ vagy Arany balladái; dicsekszünk világirodalmi jelesekkel, minők Petőfi a lantos és Kossuth a szónok; s műformai kérdés megoldásában is gazdagítottuk a költés esztétikáját, u. m. a ballada és népszínmű terén: mind ez köztudomású. Tudva levő az is, hogy irodalomtörténészetünk is van, és pedig nemcsak Czwittinger Dávid bártfai ügyvédnek 1711-iki „Specimenjétől, Rotarides Mihály 1745-iki „Históriáé Hungáriáé literariae lineamenta“-ján át felső^csernátoni Bőd Péter 1766-iki „Magyar Athé- nás“-áig, hanem azóta folyton izmosodott jelenségeivel találkozunk irodalomtörténészetünknek. Toldy Ferenczé az érdem, hogy irodalmunk történetének rendszeres és alapvető földolgozásával dicsekedhetünk; azonban épen mivel ő az igazi alapvető, nem csoda, sőt természetes, ha épületének legtöbb köve még koránt sem állja meg a tudomány próbáját. Nemcsak az adatoknak elégtelen volta akadályozá őt bevégzett mű teremtésében, de több rendbeli elfogultsága is. így >) Guizot. „A polgárosodás Európában.“ 25. 1.
