Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
4 egybe esik minden egyéb szempont is. Hanem a följegyzett nyelvi termékek, a költemény, a szépirodalmi mestermű: ez a benne megnyilatkozó szellem alkotásával a nemzeti géniuszt, ezzel az anyanyelvet, mint melyben utánozhatatlanul, pótolhatatlanul s helyettesíthetetleniil van megtestesülve, — s az anyanyelvvel a nemzet ideális fenmaradását föltétlenül biztosítja! Netán merésznek hangzó állításom bizonyítására, úgy hiszem, ízléstelen volna azt mutogatnom, hogy a költői mesterművek fordit- hatatlanok; a müveit olvasónak joga van legalább is annyi tekintetre, hogy megkíméljem ettől; hisz aki összehasonlítja teszem Petőfi fordított verseit az eredetiekkel, máris levonja belőle egyrészt azt a tanulságot, hogy e versek csakis a magyarban élvezhetők igazán teljes szépségökben, más részt, hogy Petőfi kedvéért eddig minden müveit nemzetben legalább is egy ember érdemesnek találá megtanulni a magyar nyelvet ... Az én bizonyító példám egy kissé meglepőbb óhajtana lenni, még ha tán nem ismeretlen is, — de vonatkozásában fonti állításomhoz aligha érdektelen. Murghábban, Kürosz pusztai emlékébe, úgy Perszepolisz romjaiba, s Media határaihoz közel a behisztáni sziklába, és Örményországban a Van lejtőibe bevésve bizonyos ékalakú czifrázatok láthatók. A tudósok e véseteket előbb csak arabeszkeknek, vagy fantasztikus díszítéseknek vélték, mint Caylus is; azonban Grotenfend éles figyelme föliratokat látott bennök. Be kellett hát előbb bizonyitnia, hogy csakugyan azok; aztán bebizonyítandó volt, hogyan olvasandó, jobbról balra-e, vagy fordítva, hosszában-e vagy széltében? Luchtenberg még azt vélte, hogy jobbról balra mint a héber, de Grotefend 1802-ben bebizonyította, hogy ellenkezőleg olvasandók. Miután pedig Münter és Tychsen már régebben észrevették, hogy van köztök egy jel, mely az egyes szavakat választja el egymástól, könnyű volt most már az egyenlő végződésű szavakból megszerkeszteni a felirat nyelve grammatikájának vázát. Kimondhatatlan sok nehézséget okozott azonban, hogy a nyelv, melyre e nyelvtani váz utalt, teljesen ismeretlen volt, valamint ismeretlen volt a feliratok kora is, s igy azt sem tudták, Dareiosz, Kürosz, Nagy Sándor vagy Szapor idejéből valók-e? Nem tudták, betű- szótag- vagy képírással állanak-e szemben? Azonban Grotefend, Burnouf, Lassen, és Rawlinson éles esze s fáradhatatlan kitartása legyőzé e nehézségeket mind. Sikerült kibe- tüzniök a Dareiosz, Xerxesz, Hüsztaszpesz és Ormuzd neveket; ezek betűi segélyével hozzá fogtak a többi szavak megfejtéséhez is, mig rájöttek, hogy a feliratok nyelve az ismeretlen óperzsa; most már a Dareiosz előtti nyelv maradványaival, a Zend nyelvvel és az uj-per- zsiával kereszttűzbe fogták a felirati nyelvet; még hatalmasabb ostromszereket hoztak elő az ó-szanszkritból; igy szorították vissza egyik
