Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
15 adatok alatt meg kell látnia az embert, aki amaz adatokban lenyomá önmagát, mint a kagyló a héjazatában. A művelődés történetének kutatása oldogatá e nehéz és bonyolult problémát először. Herder és Müller Ottfried rég tettek már lépéseket e czél felé a tudományban, a művészetben pedig Lessing, Walter Scott, Cchateaubriand, valamint Thierry Ágoston és Michelet is próbálkoztak. Mind ez azonban csak az első lépés volt. Nem csak az embert kell t. i. feltámasztani az adatok leple alul, de a belső embert, az erkölcsi világot, a lelki megrázkodások s érzések, hangulatok nagy drámáját kell kiolvasni tudni a külső nyomokból. Azért a történelem lényegileg pszikologiai probléma; és az szülte épen újjá a történelmet napjainkban, hogy az elenyészett érzéseket megsejtették a múlt hagyományaiban s adataiban. A nagy Göthe adta meg rá a példát, kit azért Tain az összes jelenkori nagy műveltség előmozdítójának s mintaképének nevez, midőn Iphigeniáját Írva napokig tökéletes szobrok rajzolásával foglalkozott, hogy szemei elteljenek az antik világ benyomásaival s lelke oly hangulatba jusson, minő hangulatok létet adának a klasszikus görög alkotásoknak; azért az ő müve csaknem ikertestvére Szofoklesz vagy Feidiasz remekeinek. A történelem terén e második lépést: az elmúlt érzések s hangulatok kinyomozását s működtetését Carlyle és Sainte-Beuve kisérlették meg nagy sikerrel; különösen az utóbbi valódi mestere az újabb kutatóknak. — A módszert pedig, a tudományos eljárást, a benső analízist, a számozás, fölbontás, levonás művészetét Stendhal vitte be a szív történetébe; ő jelölte ki először az alapokokat, t. i. a nemzetiséget és fajt, a vérmérsékletet és égaljt, amelyek alakítják az embert, a történet alanyát és tárgyát, ügy tárgyain ő az érzelmeket, mint a természetbúvár a természetet. És e módon dolgozá ki végre a mai kor helyes módszerét Comte Ágost filozófiai iskolája, a pozitivizmus, mely módszer kezében legelső eszköz az irodalom, mint melynek emlékeinél semmi sem alkalmasabb az elmúlt érzések visszaidézé- sére, föltámasztására s működtetésére. Ebben áll az irodalmi müvek jelentősége; s minél láthatóbbá tudja tenni valamely irodalmi termék az érzéseket, annál becsesebb : mert az irodalom hivatása — az érzések kifejezése! Ez okból alakitá át az irodalmak tanulmányozása Francziaor- szágban hatvan, Németországban száz év óta a történetet. Elég azonban ennyiben jelezni az irodalomtörténészet módszerét s annak múltját s mai álláspontját. Ha e módszert behatóbban fogjuk tanulmányozni s nemzeti irodalmunkra alkalmazni, akkor fognak csak igazán uj s örvendetes világításba kerülni irodalmi termékeink s termelőink; és aligha meg nem változnak akkor ítéleteink, s más helyet jelölünk ki a BALASsiknak, GYőNGYÖsiknek, CsoKONAiknak, KiSFALUDYknak,
