Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
11 az európai czivilizáczio alapeszméit is átveszi nemzetünk, s az irodalmi, illetőleg nyelvi termelés két ágra válik: a régi, száj hagyományos énekmondás tovább folyik a regések, hegedősök kasztjában, s megindul egy uj is, a keresztény vallásos termelés. Irodalmi jelentősége ez uj iránynak az, hogy most kezd a nyelv átalakulni az átalános emberiségi eszmék kifejezhetésére az által, hogy bibliai fordítások, prédikácziók, legendák s sz. énekek keletkeznek. Megjegyzendő ugyanis, hogy az emberiség előtt örökké szent- és sérthetetlen átalános nagy eszmék, melyek egész czivilizácziónk sarkkövei, melyektől visszalépés nem lehető, — a legegyszerűbb, legvilágosabb s legkörvonalozottabb módon a kereszténység szent könyveiben vannak letéve s kifejezve. Ezek azok az eszmék, a szeretet, a legnemesebb érteményii demokraczia, egyenlőség, testvériség s szabadság eszméi, melyek a nemzetek fön- tartó alapkövei s fejlődésök örök ideáljai, melyek fölött Hegel, a nagy íilozóf elmélkedvén, fölkiáltott: „Keresztény nép nem veszhet el!“ — Ha tehát valamely nyelv alkalmassá akar lenni az emberiségi örök s átalános eszmék kifejezésére: akkor legegyszerűbb módja ennek a kereszténység szent szövegeinek fordítása. így történt az igazi irodalmi nyelv első alaknlása Europa összes keresztény népeinél, igy nálunk is. És ha akarjuk tudni, hogyan teljesítette e korszak az ő irodalmi feladatát, hogyan haladt nyelvünk az átalános eszmék kifejezésében, ám üssük föl e korszak legrégibb nyelvmaradványát, az u. n. Halotti beszédet, és látni fogjuk, hogy az ifjú keresztény magyar nép nyelve nehány tollvonás különbséggel csaknem ugyan oly fejlett már, mint mai nyelvünk, stílusa pedig oly tömör, ünnepies, magvas és kifejező, hogy valóságos monumentális stilus, melyet Kazinczy, a nagy nyelvmüvész összemérve az ő korabeli stílussal, fájdalmasan sóhajtott fel: „Mely szépségeket hagyánk veszni!“ . . -1) E korszakot én kodeksz-Jcorszaknak mondom, mert az említett nyelvi termékeket kodekszekbe Írták s kodekszekben maradtak ránk is. Az olvasó közönség pedig, melynek kedvéért e kodekszek készültek, jobbára szerzetesek, főleg apáczák voltak. A legtöbb kodeksz női szerzetesek számára készült, az ő birtokukban volt és maradt meg. így a Virginia, Winkler, Guary, Lányi, Vitkovics, Kazinczy, Teleki, Lobkowitz, Weszprémi, Nagyszombati, Pozsonyi, Tihanyi kodeksz klarisszák számára készült; a Cornides, Horváth, Kriza, Bod kodeksz, a Példák könyve, sz. Domonkos élete, a Margit LEGENDA, a „KÖNYVECSKE A SZ. APOSTOLOKNAK MÉLTÓSÁGÁRÓL“ (tömések számára; a Gömöri kodeksz pálosoknak, az Érdy-kodeksz pedig karthauziaknak Íratott; kétség kiviil apáczáknak volt szánva még az ’) Felső magy. országi Minerva. I. évi. 1. uegy. 1835.
