Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
61 denkor megláthatja a gondolkozó olvasó azon felsőbb kezet, a mely az események szálait fonja, azokat bonyolítja és úgy oldja meg, hogy a bűn sohasem kerüli el megérdemelt büntetését, a képmutatóról idővel lehull a fátyol, az ártatlanul szenvedő érdem elnyeri méltó jutalmát, a félreismert igazság egykor még diadalt arat. Másoknak helytelen tetteiből megtanulja, hogyan nem kell cselekednie, a helyesekből pedig irányító elveket vonhat le önnön cselekvései számára. A múltakból levont következtetést a jelenre alkalmazza, a belőlük levont tanulságot kalauzúl használja jelen és jövő cselekvéseiben; egy szóval a helyes irányú történelem előtte az „élet mesterévé“ válik, a mely mesternek tanaiból megbecsülhetetlen hasznot meríthet. Míg ellenben a helytelen irányú történelem kártékony hatása úgy az egyes emberre, mint az egész társadalomra el nem kerülhető. „Csaknem hihetetlen — mondja sz. Atyánk — hogy mily sok végzetes bajt hoz az emberiségre az olyan történetírás, mely a párt-érdekeknek és a szenvedélyeknek szolgál eszközül. Mert így nem az élet mestere, az igazság szövétneke lesz belőle — a minek a régiek véleménye szerint lennie kellene — hanem a bűnök szerzője, az erkölcsi hanyatlásnak úttörője. Főleg az ifjakra nézve, kiknek gondolkozását helytelen nézetekkel telíti, szíveit az erény ösvényeiről eltereli. ... De ha már ifjúkorban szívja magába a mérget, később alig fog találni orvosságra. Nincs is alapos remény arra, hogy az ilyenek idővel észretérjenek s elfelejtsék azt, a mit tanúltak, mivel csak kevesen tanulmányozzák a történelmet mélyen s alapos megfontolással; a köznapi élet pedig inkább csak arra szolgáltat alkalmakat, hogy nézeteikbe beleavúljanak, mintsem, hogy megjavuljanak.“1) De ha megfigyeljük a történetirodalomnak különösen azon részét, mely az egyház és a pápaság múltjával foglalkozik, tapasztalni fogjuk, hogy legnagyobbrészt nem csak helytelenül, hanem roszakaratúlag is járnak el. Erőszakkal és csellel támadnak, a gyűlölet, nem pedig az igazság vezérli őket; előbb írják meg szenvedélyöknek és pártos czél- jaiknak megfelelő színben az eseményeket és, hogy az igazság látszatát bírják, csak utólagosan keresnek állításaik támogatására néhány szemfényvesztő érvet vagy, ha még ilyennek is hiányában vannak, a lefogásoktól sem rettennek vissza. E célból kutatgatnak a levéltárakban, ha másra nem akadnak, meséket, ezerszer megcáfolt hazugságokat rántanak elő. Belenyúlnak a magán élet titkaiba, hogy a magán élet aprólékos hibáival homályosítsák el a nyilvános életben véghez vitt nagy tetteket. Kapnak a tévedéseken, kiemelik, megnagyítják a nem helyeselhető tényeket, de elhallgatják a helyeseket. A hol pedig épen semmi kifogásolhatót nem találnak, ott a ferdítés és hazugságnak becstelen ') U. o.
