Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

49 ciaország, Belgium, a britt gyarmatok és Amerika figyelmébe; ezért ő maga is mindent elkövet a katholikns iskolák föntartására és fölál­lítására: „Mi magunk is, tekintetbe véve városunk gyászos helyzeteiét, sem költséget, sem utánjárást nem kíméltünk, hogy Bóma gyermekei előtt az iskolák kellő számban nyitva álljanak. Mert itt őrizzük meg legdrágább s legbecsesebb kincsünket, az apáinkról reánk maradt tiszta hitet; lehetővé teszsziik a szülők szabadválasztását; s a mi a gondo­lat és cselekvés divatos szabadosságában különösen fontos, a hazának jó polgárokat nevelünk : a ki ugyanis a keresztény hitet gyermekko­rától fogva szóval és tettel vallja, annál jobb polgár nem lehet.“ (Az angol püspöki karhoz.) S csakugyan szent Atyánk mindent elkövet nemcsak ilyetén he­lyes irányú új iskolák létesítésére, hanem a régiek föntartására, illetve megmentésére is. Ezért kellett oly kellemetlen küzdelembe szállnia az olasz, francia és belga kormányokkal; ezért ajánlja és sürgeti ezen isko­lák föntartását és terjesztését hazánkban is. (A magyar püspöki karhoz.) Ugyanis a szabadkőműves olasz kormány az állami és községi iskolákból a vallásos oktatást és nevelést 1877-ben egészen kikü­szöbölte. Francia országban a Bert Pál-féle törvény hasonlókép csele­kedett, midőn a congregatió (iskolatestvérek) 25000 tagját és velők együtt a vallásos nevelést is eltiltotta az iskolákból. Belgiumban a Erére—Orbán minisztérium a még 1870. jan. 20-án beterjesztett törvényjavaslatot 1879-ben törvénynyé emelte, a mely az ifjúságot a szabadkőművesek czéljainak teljesen kiszolgáltatta; nem gondolva meg azon átkos következményeket úgy az egyénre, mint a társadalomra, a melylyel az ifjúság ily megmételyezése jár. A minek következménye, hogy „megfeledkezve magasabb eredetük és hivatásuk­ról minden gondjukat és gondolatukat a föld állhatatlan és tünékeny javaira fordítják; a természet és a rend felforgatásával — mint szent Atyánk mondja — azon hajlamok szolgálatában állanak, melyek fölött való uralmat az ész is követeli. A kényelem és gyönyörök hajhászása magával hozza az ezeket létesítő földi javak szomját. Innen szerfölött nagy a pénzvágy, mely vakká teszi rabját, mely hevesen törtet szenvedé­lyének tárgya után s nem törődve jog és jogtalansággal: szívtelenül megveti embertársai nyomorát. így történik, hogy sokan kincsekben bővelkedve büszkén fitymálják szivükben a testvér nevet, melyet a tömeggel szemben hangoztatnak. Azután a kevélységében felfuvalko- dott lélek nem akarja magát alávetni semmiféle törvénynek, semmibe sem veszi a tekintélyt, szabadságnak nevezi az önzést.“ (Körlevél a kér. világhoz.)J) ') Exeunte iám anno. 1888. deez. 25. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom