Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
48 vallástanitás áldásától épen akkor fosztják meg az ifjak szivét, mikor annak befogadására a legfogékonyabbak.? Hiszen, ha az iskola célja a társadalom boldogságát kötelesség- tudó, mások jogait tiszteletben tartó, igazság szerető, a közösért, szépért, jóért lelkesülni tudó, egyszóval erkölcsös polgárok képzése által előmozdítani: hogy lehet akkor mellőzni a vallás oktatását, mikor vallás nélkül erkölcs nem is képzelhető ? Mivel tehát a társadalom alapja az erkölcs, az erkölcs alapja a vallásosság: nagyon könnyű belátni, hogy a vallástalan oktatás következménye az erkölcs mellőzése, ennek pedig a társadalom betegségei; melyeket szent Atyánk cseppet sem nagyítva így vázol: „Szemeink elé tárul az emberiséget sújtó bajok szomorú látványa: az emberek felforgatják a társadalom alapvető elveit; kivonják magukat makacs türelmetlenséggel a törvényes hatóságok alól; egyre szítják azon viszályokat, melyekből belvillongá- sok s kegyetlen véres háborúk támadnak; az erkölcsi törvényt s az igazságosság követelményeit megvetik; a múlandó javak után telhetetlent!] vágyódnak, az örökké valókat pedig annyira elhanyagolják, hogy sokan eszeveszetten öngyilkosságra vetemednek; a közvagyont köny- nyelmüen kezelik, elharácsolják, elsikkasztják; mások ámító csalárdsággal és szemtelenséggel a haza, a szabadság, a jog védőjéül tolják föl magukat; szóval valami halálos lázféle járja át a társadalmat, mely egyre gyötri s fölforgatással s végzetes katasztrófával fenyegeti.“ *) Míg ellenkezőleg, „ha a vallást, a mint szükséges, már kora ifjúságtól fogva gyakorolják: akkor bizonyosan be fog következni az, hogy a tanulmányok által kiképezve s jó erkölcsökre szoktatva serdülnek fel s nem kevésbbé fognak törekedni az erényben, mint a tudományban való haladásra.“ (A magyar tanférfiak zarándoklatához.)* 2) Ezért „az egyház az úgynevezett közös vagy felekezet nélküli iskolákat mindig nyíltan kárhoztatta s ismételten intette a családatyákat, hogy e nagy fontosságú dologban óvatosak legyenek. Az egyháznak ebben engedelmeskedni annyi, mint a társadalom érdekeit előmozdítani s a közjóiét érdekében hathatósan közreműködni.“ Ismét másutt: ,,Az apostoli szék tekintélye és szava egész súlyával szokta elítélni a vallástól eltekintő, úgynevezett közös iskolákat, melyek végző elemzésben szervezetük által tagadják az Istent. A szentszék sohasem tűrte, hogy a katholikus ifjúság ilyen iskolákba járjon.“ Ezért dicsérőleg és elismeréssel nyilatkozik az angol püspökökhöz intézett levelében (Spectata fides. 1885. nov. 27.) a katholikus u. n. szabad iskolákról. Ezért ajánlja oly nagy hévvel ezen iskolákat Fran*) Insoratabili Dei oousilio. 1878. apr. 21. 2) Salvere nos paterno. 1887. dec. 20.
